Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Létay Miklós: Árvíz Óbudán 1838-ban : a katasztrófa 150. évfordulójára = Das Hochwasser in Óbuda im Jahre 1838 : zur 150. Jahreswende der Katastrophe 17-26

is ilyeneket. Mivel azonban március 15-ről 16-ra virradóan nagyon sötét, ködös éjszaka volt, képtelenségnek tetszett valamit is menteni:... Ez az éjszaka az egyik legszörnyűbb volt, amit eddig átéltem, mivel a téglavetőnél oly sok ember volt, hogy ha valaki be akart menni a szobába, ott csak mozdulatlanul állhatott... 9-től 11 óráig, Pesten és Budán szünet nélkül zúgtak a harangok, amiből arra lehetett következtetni, hogy a veszély még nagyobb lesz, és Pestről, Budáról és Óbudáról mást sem lehetett hallani, mint az összeomló házak zaját és a szerencsétlenek kiáltásait, így telt el ez a szörnyű éjszaka." Ugyancsak drámainak írja le az árvíz tetőzésének éjszakáját Kohn József, aki szintén szemtanú volt

17

. „Most tombolt ez a hátborzongató pusztítás a legrettenetesebben. A házak recsegése és összedőlése folyamatosan tartott, a szétrombolt házak robaja a csendes éj alatt mégrázta a legbátrabbat is, és szívét szörnyűséggel és rettenettel töltötte el." A pesti megjelenése miatt külső szemlélőnek nevezhető Jelenkor 1838. március 21-i számában is azt olvashatjuk, hogy ,,a' lakosok jajveszékelése egész Pestre 's a' budai várba hangzott által, úgy hogy összeborzadt a' szív némelly szörnyű látványokra."

18 Trattner János könyve számszerűen tájékoztat arról, hogy a domborzati viszonyokból adódóan, milyen vastag vízréteg borította Óbuda belterületének bizonyos pontjait

19

. A mai Lajos utcában, a helység akkori főutcájában érte el a víz szintje a legnagyobb, átlagosan 316 cm-es magasságot a járószint felett, tehát nem sokkal maradt el a pesti maximumtól. A mai Fényes Adolf utcában és a Vörösvári út elején viszont csak 60 cm körüli értékeket mértek

20

. A lakosság menekülése már 13-án elkezdődött. Egyesek a Bécsi úttól nyugatra emelkedő hegyoldalakra, az akkor katonai kórházként működő kiscelli kolostorba

21

, a mellette lévő téglavetőbe vagy a közeli falvakba mentek. Mások a kőből épített, magas épületekbe húzódtak. Bizonyíthatóan ez történt a selyemgombolyítónál

4 és a zsinagógánál

22

. Bár ez utóbbiba március 15-én délután betört a víz, a karzatok menedéket nyújtottak az oda szorult embereknek. Ugyanakkor ennek az ellenkezője is előfordult, vagyis az emeletes házak

23 gyakorlatilag biztonságban lévő lakói közül sokan - látva a környező épületek nagyarányú károsodását - kötelek és létrák segítségével csónakokba ereszkedtek és legféltettebb ingóságaikat is hátrahagyva, másutt kerestek menedéket. „Különösen az izsraelita Község elöljárósága, ezen veszedelmes napokban... igazán felebaráti módon iparkodott, szenvedő polgártársai ínségén, és nyomorúságán valláskülönbség nélkül, a' rendelkezésre bízott szerekkel segíteni;... Élelem bőven szereztetett, és a' szükség szenvedők közt elosztatott, úgy> hogy senki egy pillanatig se szenvedett éhséget, hajókra se volt szükség... Hasonló gyorsasággal és iparkodással gondoskodtak betegekről is... Dicséretre méltó még Havranek Mihály, kávéház bérlő, nagylelkűsége, ki szerencsétlen enbertársai veszedelmétől megindíttatván, haszonkeresés nélkül lakhelyet, sok kenyeret, bort 's a' t. adott a' nyomorultaknak, vallástekintet nfelkül, 's legnagyobb készséggel; 600 hajléktalannál több, nagyobbára izsraelitákat fogadott be magához, kiket minden lehetséges dolgokkal ellátott, 's némellyeket hosszabb ideig magánál tartott. Komlósy Ferencz, kamarai tiszttartó, nemes lelke dicső fénnyel ragyog e' nyomorú20