Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

KÖZLEMÉNYEK – MITTEILUNGEN - Lengyel Beatrix, Cs.: Budapest ostroma : Széchényi Viktor gróf feljegyzései, 1944. december 24.–1945. február 12. = Die Belagerung von Budapest : Tagebuchaufzeichnungen des Grafen Viktor Széchényi, 24. Dez. 1944.–13. Febr. 1945. 175-231

Az emlegetett följegyzések pedig, amelyek „Anyád táskájában vannak eltéve", a rövid életrajzi összefoglaló után, az alább közöltek. Magyarország a II. világháború utolsó éveiben vált hadszíntérré. A háború borzalmairól, az óriási emberi és anyagi veszteségről már számos publikáció: feldolgozás és forrásközlés látott napvilágot Magyarországon és külföldön egyaránt. A feldolgozások az egész ország, vagy egyes területek - s így már személytelen - akkori történetére vonatkoznak. A visszaemlékezések- tehát személyes jellegű publikációk - nagy többsége később, már a háború lezajlása után született, s főként a politikai elképzelésekre, hadászati manőverekre vonatkozik. Emellett az óriási irodalom mellett elenyésző számú az olyan forrásközlés, amely a lakosság különböző társadalmi csoportjai egyes képviselőinek egykorú feljegyzéseit tárja a kutatók és érdeklődők elé. Az egykori naplók, jegyzetek többsége ma is családi tulajdonban van, rejtve a kutatás elől. Ezért különösen nagyjelentőségű, hogy Széchényi Viktor gróf naplójának Budapest 1944-45. évi ostromára vonatkozó, eddig publikálatlan része most nyilvánosságra kerül, s itt közölhetjük. *** Széchényi Viktor gróf 1871. október 10-én született Pozsonyban, Széchényi Dénes gróf és Hoyos Marietta grófnő negyedik, kései fiaként. Bátyjai közül a legidősebb Imre ekkor 13, Géza 12, a legifjabb Lajos pedig 6 esztendős volt. Kisgyermekkorát, szülei pozsonyi házán kívül, főként a család dél-dunántúli, somogyvári birtokán töltötte. A somogyvári évekre mindig szívesen emlékezett, élete végéig figyelemmel kísérte a kastélyban és a birtokon bekövetkező változásokat. Édesapja súlyos betegsége miatt szülei különösen sokat utaztak, s a kis Viktor több esetben elkísérte őket, így már gyermekkorában élete meghatározó részévé vált az utazás. A gyermekek nevelését a szülők nagy gonddal irányították, különös figyelmet fordítva a hitoktatásra és annak gyakorlására. „A vallásos élet a családban egyátalján igen erőteljes volt. Szüleim buzgó katolikusok voltak, s minket is ebben a szellemben neveltek."

2 A kor főúri nevelései elveinek megfelelően a kisgyermek már ekkor több nyelvvel ismerkedett. Édesanyjától és dadájától az első szavakat németül tanulta, Édesapja és testvérei, valamint házitanítója magyarul beszéltek, 1877-től pedig francia nevelőnő is tartózkodott a háznál. Az elemi iskolai ismereteket Prasek tanító úr csöpögtette a kisgyermekbe, ő készítette fel a gimnázium első két osztályának anyagából is, amelyekből Kaposvárott és Pesten tett vizsgát. A gimnázium 3-5. osztályát a pesti Piarista Gimnáziumban végezte, ezután egy esztendőt Bécsben töltött, Friesz őrnagy katonai pályára előkészítő magánintézetében, ahonnan a morvaországi Fehértemplom lovassági hadapródiskolájába került/ Tanulmányai befejeztével, a katonai szolgálatot 19 évesen kezdte a Vilmos császárról elnevezett 7-es huszárezrednél; Cegléden, Kecskeméten majd Szabadkán teljesítve szolgálatot. 1894-ben ezredével Bécsbe helyezték, ahol hamarosan a lovastestőrséghez került. 1896-ban pedig I. Ferenc József kinevezte Ottó főherceg egyik szolgálattevő 176 •