Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

KÖZLEMÉNYEK – MITTEILUNGEN - Lengyel Beatrix, Cs.: Budapest ostroma : Széchényi Viktor gróf feljegyzései, 1944. december 24.–1945. február 12. = Die Belagerung von Budapest : Tagebuchaufzeichnungen des Grafen Viktor Széchényi, 24. Dez. 1944.–13. Febr. 1945. 175-231

kamarásává, mint a 7. huszárezred főhadnagyát. E szolgálat idején közelről megismerkedett az ekkor még gyermek Károly főherceggel, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó uralkodójával. A kamarási tisztség nem jelentett különösebb terhet számára, viszont az udvari élet és a politika kulisszái mögé láthatott, így az eszes, mindenre figyelmes fiatalember egész életre szóló tapasztalatokat gyűjthetett. Ugyanekkor édesanyja Hoyos, és apai nagyanyja Wurmbrand rokonsága révén számos osztrák családdal meglévő rokoni kapcsolatait sikerült elmélyítenie, személyessé tennie. 1897. januárjában eljegyezte, majd április 26-án feleségül vette az akkori osztrák földművelésügyi miniszter leányát, Ledebur-Wicheln Karolina grófnőt. A házasságkötés után először nagyváradi, majd 1900-tól budapesti katonai szolgálati évek következtek. Ezidőben tanult meg angolul, s kezdett el gazdálkodási kérdésekkel foglalkozni. 31 esztendős korában, 1902. augusztusában a tényleges katonai szolgálatból leszerelt, s tartalékos főhadnagyként, birtokára, a Fejér megyei Sárpentelére vonult vissza gazdálkodni.

4 Döntése fő oka gyorsan növekvő családja volt. Még 1898-ban, Nagyváradon született fia, Zsigmond. Őt követte Budapesten, 1900-ban Sarolta, majd - már Sárpentelén -1902 tavaszán Irma, a neves úrlovas, és 1905-ben Márta. A mozgékony, érdeklődő főúr azonban nem tudott megmaradni a sárpentelei birtok kezelése körüli problémák között, vonzotta az országos és a vármegyei politikai élet. Az Országos Tűzoltó Szövetség egri közgyűlése még 1902-ben megválasztotta elnökének, s ezt a tisztséget - megszakítás nélkül - egészen 1931-ig viselte. Az 1904-es időközi parlamenti választásokon - Imre bátyja és az akkori Fejér megyei főispán, Fiáth Pál báró biztatására- a Szabadelvű Párt képviselőjeként lépett fel, s a bodajki kerület képviselője lett. Hamarosan azonban - rövid ideig tartó pártonkívüliség után -, 1906 elején belépett Andrássy Alkotmánypártjába. A koalíciós pártok kormányzásának kezdetén, Andrássy belügyminiszter javaslatára nevezték ki Fejér vármegye és Székesfehérvár sz. kir. város főispánjává. Tisztségét első alkalommal 1906. április 21-től 1917. július 12-ig viselte. Mint Fejér megye politikai történetének kutatója, Farkas Gábor megállapítja: „11 esztendős főispáni működésére a politikai kiegyensúlyozottság, a harmonikus közélet megteremtése volt a jellemző. Széchényi nem volt közigazgatási szakember; katonás egyéniség maradt a főispáni székben is.... Célja a koalíció hatalmának megszilárdítása, a kormány helyzetének erősítése mindkét törvényhatóságban.... A főispán egyéniségének, rugalmas politikájának tulajdonítható, hogy a koalíció bukása után (1910) is fenntartotta azt az egyensúlyi politikát, melyet társadalmi értelemben 1906-ban, illetve a következő években megteremtett."

5

1910-től kezdődően az akkori kormánypárt, a Tisza István gróf által vezetett Munkapárt tagja lett, Tisza feltétlen híveként. Ebben az időben rendkívül aktív életet élt, főispáni tevékenysége mellett foglalkozott a Tűzoltó Szövetség ügyeivel, a főrendiház tagaként annak ülésein is rendszeresen megjelent. Igen sokat utazott, három évtizeddel később maga is meglepődve állapította meg: „...elámulok azon a rendkívüli mozgékonyságon, mely nem tekintette affairnak, hogy három-négy nap alatt keresztülkasul utazzam a Monarchiát, északi Csehországból Dunántúlra, onnét Máramarosba, vissza Bécsbe és tovább Milleschauba."

6 A család ügyei is nagyon érdekelték, igen büszkén viselte a Széchényi nevet, amely Magyarországon összeforrott a kultúra és tudomány ápolásával, az ország fejlesztésének, gazdagításának törekvésével. Dédnagyapja Széchényi Ferenc gróf alapította a Magyar 12 Tanulmányok XXIV. 177