Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gyalay Mihály - Szekeres József: A Szent Margitsziget Gyógyfürdő Részvénytársaság története = Geschichte der Heilbad-Aktiengesellschaft Sankt-Margarethen Insel 115-172

újnak kikiáltott politikai irányelveiket. így került sor 1933-ban a Közérdekeltségek Felügyelő Hatóságának felállítására, amelynek hatáskörébe utalták valamennyi közpénzen vagy abból működő vállalat felülvizsgálatát s működésük állandó felügyeletét. Különösen azokat a közüzemeket vették szemügyre, amelyek évek óta veszteséggel működtek, így került sor 1934 elején a Margitsziget Rt. megvizsgálására is. A vizsgálati jelentés szerint a veszteség főleg „... abból állt elő, hogy a vállalat a kiadásokat a bevételekkel nem tudta összhangba hozni, részben pedig abból keletkezett, hogy a rendelkezésre került kölcsönöket nem hasznot hajtó beruházásokba fektette be, hanem azokból a Fővárosi Pénzalap vagyonállagát növelő befektetéseket eszközölt".

86 Ez a jelentés mintegy felmentést adott Rakovszky részére s miután még Gömbös sem számolt le véglegesen a Bethlen-csoporttal kényszerűségből fenntartott együttműködés politikai irányvonalával, a régi bethlenisták egyelőre pozícióikban maradtak. Rakovszky sietett kihasználni hatalmi lehetőségeit szigeti fellegvárának megmentésére. A vizsgálatra hivatkozással újabb tisztviselői létszámcsökkentést hajtottak végre, amelynek eredményeként az 1928-as 69 főnyi tisztviselői gárda 1934-re 27 főre apadt. A parkfenntartási kiadásokat 48%-kal, a központi adminisztráció költségeit 58%-kal csökkentették úgy, hogy saját illetményeikhez nem nyúltak. De nem ezek a lépések voltak a számottevőek a Margitsziget szanálása szempontjából, hanem a visszaesett bevételt terhelő kölcsön- és kamatterhek, a bérleti és adótételek mérséklése. A szintén Rakovszky-vezetés alatt álló Közmunkatanács igyekezett lenyelni a keserű pirulát: a majd egymillió pengőt kitevő olyan beruházásokat, amelyek a Fővárosi Pénzalap tulajdonát gyarapították, az FKT magára vállalta s egyben intézkedett, hogy a Margitsziget Rt. dollárszámláján ezt az összeget jóváírják. Átmenetileg azt a további engedményt is tették, hogy a Margitsziget Rt. által az FKT részére fizetendő bérleti díjat felére mérsékelték, továbbá a lecsökkentett összegű dollárkölcsön után fizetendő kamatösszeg felének a kifizetését is az FKT vállalta magára. Az 1934-es üzleti év mindezen intézkedések nyomán pozitív mérleggel zárult: a bevételek 990 087 P-t tettek ki a hitelezők állománya 3 989 882 P-re esett vissza s ennek megfelelően a kamatteher is mintegy 100 000 P-vel mérséklődött s csak 233 563 P volt. A sokat kritizált s az ellenzéki sajtótámadások kereszttüzébe került igazgatóság most már fellélegezve, bátran nézhetett szembe támadóival: az 1934. évi mérleg annyi veszteség után már 282 P-s tiszta nyereséget mutatott ki! A szanálás mintegy 1,2-1,4 millió P-s tehermérséklést jelentett a Margitsziget Rt. számára - ez a teher ezentúl az adófizetők vállára nehezedett - s ehhez szerencsésen hozzájött a növekedő bevétel, mert ha ez elmarad, akkor a szanáláshoz szükséges leírások ennyivel nagyobb teher átvállalását tették volna szükségessé. További közpénzek felhasználásával tehát végül sikerült a veszteséges vállatot megmenteni. Rakovszkyék azt hitték, hogy megmenekültek. Gömbös azonban 1935 tavaszán elérkezettnek látta az időt a kormánypárt Bethlenvezette csoportjával való szakításra. Különösen a kormánypárt ún. elnöki tanácsának működésével volt elégedetlen, mivel teljes joggal úgy érezte, hogy ez a konzervatív arisztokratákból álló testület a fő akadályozó tényezője jobboldali diktatórikus törekvéseinek. Az elnöki tanácsnak Rakovszky is tagja volt. Gömbösnek, Bethlen ellenkezését legyűrve, végül sikerült rávenni a jobboldali törekvésekkel alapjában mindig szimpatizáló Horthy Miklós kormányzót a képviselőház feloszlatására és új választások kiírására. E 148