Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)
TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gyalay Mihály - Szekeres József: A Szent Margitsziget Gyógyfürdő Részvénytársaság története = Geschichte der Heilbad-Aktiengesellschaft Sankt-Margarethen Insel 115-172
képviselő - évi csaknem 40 000 P-t, a bérbeadott Ásványvízüzem igazgatója 6000 P-t és egy titkárnő, aki Rakovszky elnök úr őexcellenciájának bizalmasa és évek óta a sziget teljhatalmú diktátora, jóllehet itt munkát nem végez, 3000 P-t és háromszobás lakást kap ingyen". 81 De hát milyenek legyenek az alkalmazottak, ha illusztris elnökük, a mindenható gróf Bethlen István m. kir. miniszterelnök barátja és politikai harcostársa mutatja nekik a „jó" példát? Majd így folytatja eszmefuttatását a szerző: „1926-ban a Közmunkák Tanácsa 4 750 000 P-ért megvásárolta Schiffer Miksától a Szent Margitsziget Gyógyfürdő Rt. 100%-os részvénypakettjét. Ugyanakkor a tényleges érték alig haladta meg a mérlegben feltüntetett 1,8 milliós beruházási összeget. Ilyen eredendő hibából fogant meg ez a közüzem, és így nem csoda, ha ugyanaz a szellem, amely közpénzekből ilyen könnyedén tudott milliós kifizetéseket eszközölni, szinte az utolsó gesztusig áthatja ennek a közüzemnek minden ténykedését". 82 Amikor Wild József végül távozni kényszerült, a helyébe került Keblovszky ott folytatta, ahol elődje abbahagyta. 19133 P-s évi fizetése mellett évi 10 000 P-s autótartásdíjat s 4000 P-n felüli lakáspénzt kapott. Az igazgatóság évi remunerációja 15 000 P volt s hasonló összegű jutalom került felosztásra a vezető tisztviselők között. És tették ezt mindakkor, amikor tíz éves rezsimjük alatt több mint másfél millió pengős veszteséget gazdálkodtak össze. A válságévek rövid krónikája a következőképpen vonható meg: 1930-ban a forgalom visszaesett, a beruházások szüneteltek, apasztották az alkalmazotti létszámot; a fedett uszodát, amely kormányköltségen épült megnyitották, a hitelösszeg nagysága elérte az 5,01 millió P-t. 1931-ben tovább csökkent a látogatók száma, égető gondokat okozott a szükséges forgótőke hiánya, a bankzárlat kimondását követően pánikszerű gyorsasággal kiürült a szigeti nagyszálló. Az Ásványvízüzem forgalmának visszaesése miatt a vállalatot bérbeadták a Szénsavgyárnak. 1932-ben egy sor változás a vezetőségben a tarthatatlanná vált helyzetet tükrözte: Wälder Gyula és Wenhardt János igazgatósági tagok lemondtak tisztükről, Wilder Emil és a nagy álláshalmozó Folkusházy Lajos polgármesterhelyettes, BSzKRt-vezérígazgató - kegyvesztettek lévén - kibuktak. A nagy ébredővezér, Buday Dezső meghalt. Keblovszky Lajos ny. miniszteri tanácsos, ügyvezető igazgatóként tagja lett a részvénytársasági igazgatóságnak is. A tisztviselők közül távoztak még Jacobi Ágoston és Kallós István. A szigettársaság mérlegterhei 11,5 millió P-re emelkedtek. Az igazgatóság reményei, hogy a kötött devizagazdálkodás bevezetése révén az addig külföldet előnyben részesítő magyar turisták most inkább a szigetet fogják felkeresni, nem váltak be. A strandfürdő kivételével minden más ágazatnál folytatódott a visszaesés. Az 1933-1935 évekre megválasztott igazgatóságban még a Rakovszky-rezsim emberei találhatók. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának delegáltjai: dr. Czabalay Kálmán FKTalelnök és dr. bárcziházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár. Tagok: dr. Rakovszky Iván elnök, dr. Buzáth János alpolgármester, a Wolff Károly-féle Keresztény Községi Párt tagja, városházi pályafutása még Bárczy István liberális polgármester időszakában ívelt fel, amikor is a gázművek és az elektromos művek községesítésénél játszott vezető szerepével tűnt ki. 1919-ben, csakúgy mint az egykori liberális városvezetés legtöbb funkcionáriusa, ő is átállt az ellenforradalom oldalára, éppúgy, mint Rényi Dezső és Folkusházy Lajos alpolgármesterek. Egykori példaképük és vezérük Bárczy István az 1926-os sikertelen polgármesterválasztási próbálkozását követően csatlakozott az ellenforradalmi-konzervatív, konszolidált Horthy-Bethlen rezsimhez. Jutalmul ő a 146
