Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gyalay Mihály - Szekeres József: A Szent Margitsziget Gyógyfürdő Részvénytársaság története = Geschichte der Heilbad-Aktiengesellschaft Sankt-Margarethen Insel 115-172

József min. tanácsos, elnökségi előadó és Fodor Sándor min. tanácsos, a mérnöki osztály vezetője, vezérigazgató. Az 1927 június 14-i rendes évi közgyűlésen tüntették fel a mérlegtételeket az újonnan bevezetett pengőértékben is. Az egyes tételek elemzésénél kitűnt az a szándék, amely azt iparkodott kimutatni, miszerint a Margitsziget Rt. kiemelkedő eredményeket ért el azáltal, hogy szakított az előző gazdálkodási módszerekkel. így erkölcsi jogcímet igyekeztek szerezni ezeknek az eredményeknek a megnyergelésére. Nagyon vérszegényen hatott azonban az a körülmény, hogy az átértékelés folytán még félszázezer (48 923) P-t sem kitevő és az előző évi áthozatot is magában foglaló nyereséggel szemben, a hitelezők rovatából a fenyegető 1086 275 P-s összeg emelkedett ki.

67 1927. december 31-én a hitelezők tétele már 4,4 millió P-t tett ki. A század húszas éveinek legvégén a dollár árfolyama jó volt. Egy dollár kb. 5 P-vel volt egyenértékű. A Fővárosi Pénzalapnak ekkor a sziget további fejlesztési céljaira sikerült egymillió dollár összegű kölcsönhöz jutnia. Ez magyar pénzben 5 718 000 P-t tett ki. Ennek a felét kérelmezte egyenlőre kölcsönképpen a maga részére a Margitsziget. Számos beruházás mutatkozott szükségesnek és nagy terhek bénították a Társaság működését - érvelt Wild, az új vezérigazgató. így az albérletek visszaszerzésével a sziget rentabilitása is nőhet. A Közmunkatanács végül a dollárkölcsönnek a vételt fedező részén kívül megmaradó részét, az 1,7 millió P-t 35 évre a Margitsziget Rt. rendelkezésére bocsátotta; azonban számos kikötéssel. Előírta a létszám fenntartását és az alkalmazotti fizetéseknek a megtakarítások útján leendő javítását. A Sziget Club albérletét azzal az indoklással szüntette meg, hogy - az erkölcsökre apellálva - nem engedheti azt az éjjeli mulatóhelyek nívójára süllyeszteni. Viták esetén, például a szigeti hajóátkelést bonyolító MEFTER-rel, kínosan kerülték a bírói utat; inkább kiegyeztek. A Székesfővárosi Autóbuszüzemmel kötött érvényes szerződés ellenére azzal erőszakoltak ki előnyösebb feltételeket, hogy a téli forgalom kiesései miatt azt a Társaság nem búja tartani. De egyidejűleg a kormánytól, a Margithíd szigeti szárnyának kiszélesítését szorgalmazva éppen ellenkezőleg - a megnövekedett forgalomra hivatkoztak. 1927-től a sziget új bérleti díját 125000 P-ben állapították meg. A véglegesen kialakuló várható jövedelmet 375 000 P-re becsülték. Kamatterheik viszont 340 000 P-t tettek ki. így már jóelőre elkezdték a kilincselgetést, hogy a 174 ezer P-t kitevő adóból (100 ezer állami, 74 ezer városi adó) vagy nagyobb engedményben részesüljenek, vagy anyagi támogatáshoz jussanak. Hivatkoztak az 512 ezer P-ben kimutatott beruházásokra. Amikor 1927-ben viszonylag jelentéktelen munkára 450 000 P-t költöttek el, s a dollárkölcsön utáni kamatteher 170000 P-t emésztett fel; az így kihajtott 620 000 P-ből mindössze két autóbuszt tudtak felmutatni, amelynek vételára 12 000 P volt. A főtisztviselők fizetései nem voltak redukcióknak alávetve. Jacobi Ágost igazgatónak havi 800 P-s törzsfizetéséhez, a műszaki osztály vezetésének elvállalása ürügyén további 400 P havi pótlékot szavaztak meg. Elszámolásaikban dobálóztak a számadatokkal, s a Közmunkatanács mindezt elnézte. A járműbelépő-díjat 2 P-ről 1 P-re szállították le, „éspedig úgy - dicsekszik az igazgatói jelentés - hogy ezáltal a Margitsziget Rt. pénzügyi egyensúlyát nem veszélyeztették". Miután az erős ütemben növekvő strandfürdőforgalom elkerülhetetlenné tette, öltözőbarakkokat, új homokterületeket rögtönöztek; s gyorsan egy Dunauszodához is folyamodtak. A dollárkölcsön zömét azonban ún. nem termelő 139