Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gyalay Mihály - Szekeres József: A Szent Margitsziget Gyógyfürdő Részvénytársaság története = Geschichte der Heilbad-Aktiengesellschaft Sankt-Margarethen Insel 115-172

Veszteséges vállalkozást azonban magántőke nem vesz át. Ezért arra törekedtek, hogy a szigetet - az eredeti tulajdonossal - újból megvásároltassák. Józan ésszel vizsgálva az ötlet képtelensége azonnal szembetűnik, de ha abból a szempontból közelítjük meg a kérdést, hogy a konszolidált ellenforradalmi hatalmi központ honorálni kívánja a lojális tőkés csoportokat s különösen, ha megszerkesztik hozzá az eladható-elfogadható „ideológiai szósz"-t is, akkor már található valamelyes racionális mag a koncepcióban. A bankok közvetlenül nem akarván az ügyben szerepelni, formálisan eladják részvényeiket Schiffer Miksa oki. gépészmérnök, magáncég-tulajdonosnak, aki mellesleg a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. igazgatósági tagja. Schiffer formáüs ajánlatot tesz a Fővárosi Közmunkák Tanácsának a 100%-os szigeti részvénypakett eladására. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa -amelynek éppen nincs elnöke - bedobja a közvéleménybe, hogy a magántőke nem képes a sziget fejlesztésére, holott azt az egyre növekvő idegenforgalom szolgálatába kellene állítani és ezért elengedhetetlen európai színvonalra emelése. Az igaz, hogy a sziget a Fővárosi Pénzalap tulajdona, de - s ezt már nem hangoztatták valahogyan a tőkének másfél évtizedes veszteségeit, meg csekély értékű beruházásait, no meg politikai vonalvezetésüket is honorálni kell. Pénz van, adnak a nyugateurópai hitelezők, miért ne kapjanak belőle „mások" is? így jön létre az ügylet: 4,75 millió P-ért a Fővárosi Közmunkák Tanácsa megvásárolja a „Strohmann" Schiffer Miksától a Margitsziget Rt. részvényeit - nyilván ő is kap valamit névleges szerepéért - s megvan az új vezetői állás a Bethlen-csoport uralmának létrehozásáért annyit tett, de a frankhamisítási ügy miatt végül a belügyminiszterségből lemondásra kényszerült ellenforradalmán múltú Rakovszky Iván arisztokratának is: ő lesz nemcsak a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnöke, hanem egyben a Szent Margit-sziget Gyógyfürdő Rt., majd a sebtében megalapított Üzembérlő Rt. és a Sportfejlesztő Rt. szigeti albérlő részvénytársaságok elnöke is. A nagy kompromisszum tehát a Margitszigeet vonatkozásában is létrej ött. A bankok megkapták a majd 5 millió P-t az alig 1,8 milliós vagyonértéket reprezentáló szigeti részvényekért, busásan kárpótolva magukat az elmaradt nyereségért s a Bethlen-féle vonalvezetés néhány „hű" emberének is álláslehetősége nyílott. A Közmunka Tanács egyben arról is igyekezett gondoskodni, hogy a Társaság vezetőségébe olyanok kerüljenek, akik intenciói előtt meghajolnak. Rakovszky még 1927. június 14-i székfoglaló beszédében rámutatott, hogy „... a politikai szempontok térfoglalása minden célzatos munka halálát jelentené... elnöki feladata nem pusztán ülések vezetésében és határozatok enunciálásában merül majd ki...".

65 Mégis minden gátlás nélkül nyomban az ellenforradalmi rendszer legmegbízhatóbb elemeivel bástyázta magát körül. A következőket toborozta egybe: dr. bárciházi Bárczy István államtitkár, dr. Bárczy Dezső nyugalmazott helyettes államtitkár, Folkusházy Lajos

66 székesfővárosi alpolgármester, dr. Hültl Dezső műegyetemi nyilvános rendes tanár, dr. Kovácsi Dénes ügyvéd, dr. Metzler Jenő a Magyar Országos Központi Takarékpénztár vezérigazgatója, Wälder Gyula műegyetemi tanár, dr. Wenhardt János a székesfővárosi közkórházak központi igazgatója, a már jól ismert németrajongó Wild József ügyvezető igazgató, Joanovich Pál ny. államtitkár, dr. Krammer-Kászonyi Károly műegyetemi tanár, Lipthay Ervin mérnök, az Országos Középítési Tanács tagja, vezérigazgató, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa képviseletében, dr. Czabalay Kálmán min. tanácsos, alelnök, dr. Zubritzky 138