Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gyalay Mihály - Szekeres József: A Szent Margitsziget Gyógyfürdő Részvénytársaság története = Geschichte der Heilbad-Aktiengesellschaft Sankt-Margarethen Insel 115-172

az Általános Forgalmi Rt. nem részes és nem érdekelt, és hogy ezen ügyből folyólag sem a jelenlegi kormány és annak tagjaival, sem az előző kormány és annak tagjaival, sem a királyi kincstárral, sem a Nemzeti Munkapárttal szemben semmi néven nevezendő követelése nincsen."

26 A margitszigeti játékkaszinó engedélyeztetésével kapcsolatos 1,4 millió K megvesztegetés ügye szervesen kapcsolódott Lukács László munkapárti politikus, hosszú időn át volt pénzügyminiszter, majd 1912. április 22-ével kinevezett miniszterelnök személyéhez. Lukács a Munkapárt konzervatív szárnyának képviseletében feltétlen támogatást adott Tisza István gróf, akkor parlamenti elnök, erőszakos, az ellenzék megtörését célzó akcióihoz s ezáltal magára vonta az ellenzék figyelmét s támadásait. S amint később kitűnt, Lukács László közéleti szereplésének feltárása „hálás" és nem remélt „gazdag" támadási anyagot nyújtott az ellenzéknek. 1912 őszén tehát a Margitsziget Rt. alapításának kellős közepén Désy Zoltán ellenzéki képviselő az egyetemi ifjúság egy összejövetelén Lukács Lászlót Európa legnagyobb panamistájának nevezte és azzal vádolta meg, hogy négymillió koronánál nagyobb összeget költött közpénzekből az 1910-es választás céljaira, amely a konzervatív-jobboldali munkapárt elsöprő győzelmét hozta a liberális és baloldali pártok felett. Károlyi Mihály gróf nyílt levélben vádolta meg Lukács Lászlót, melyben kijelentette, hogy „... meg nem engedett eszközökkel csikart ki pénzeket a legimmorálisabb módon az állam pénztárából és ezen vásárolta össze a parlamenti többséget". Gróf Hadik János a felsőházban tiltakozott olyan férfi közéleti szereplése ellen, aki „... állami szerződések megkötése alkalmával milliókat sarcolt ki egy pénzintézettől a pártkassza részére". Désy később, 1913 tavaszán megismételte támadásait Lukács ellen, aminek következtében az ügy bíróság elé került. A hosszan - több fórumon át - elhúzódó bírósági tárgyalások során kitűnt, hogy Lukács valóban felvette a 4,8 millió K összeget a Magyar Bank és Kereskedelmi Rt.-tól a sójövedéki monopólium ismételt meghosszabbítása fejében és azt a munkapárt céljaira fordította. Lukács egyéni tisztességét az ítélet nem érintette, de az tényként derült ki, hogy a sószerződés koncessziójáért a Magyar Banktól kapott pénzek és más ügyekért kapott províziók a munkapárt kasszáját gyarapították. Lukácsnak az ítéletet követően, 1913. június 10-én le kellett mondania, de továbbra is megmaradt a munkapárt elnökének, az ellenforradalmi rendszerben pedig főrendiházi taggá nevezte ki Horthy kormányzó és több pénzintézet igazgatóságának tagjaként működött. Lemondását követően a támadások megszűntek ellene, mert Lukács nyíltan megfenyegette a képviselőházban az ellenzéket, hogy feltárja a közpénzek felháborító kezelését az 1906-1910 közötti koalíciós kormányzat időszakából, ami egyszerre lecsendesítette támadóit s ezáltal megmaradhatott továbbra is közéleti-kormányzati tényezőnek. Lukács bukása után robbant ki az agyonhallgatott Margitsziget-botrány. A két ügy szereplői, hasonlósága nem kétséges. Ugyanaz a Magyar Bank és Kereskedelmi Rt. a Margitsziget Rt. részvényeinek ura, ugyanaz a miniszterelnök - 1910-ben ugyan csak pénzügyminiszter -, ugyanaz az eljárás is. A Magyar Bank 1910-ben befizetett pénzéért megkapja a Magyar Királyi Sójövedék vezérügynökségét, a sókereskedelem és feldolgozás országos monopóliumát, de a bank szerzi meg az Államvasutak gépgyárának vezérügynökségét is, ami által közvetítőként beékelődve az állami gépgyár és a fogyasztók közé, ugyancsak nem kis haszonhoz jutott. Kézenfekvő a hasonlóság a szigeti játékkaszi123