Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gát Eszter: Pest-budai zongorakészítők = Klavierbauer von Pest und Buda 147-259

WEISS Johann: lásd FEHÉR János. WOLF (WOLFF) Friedrich: Említve 1835-1839. Pesti zongorakészítő. 1835-ben zongorakészítésre mesterjogot nyert. 1836-ban hirdetést tett közzé: „Wolff Fridrik klavircsináló Pesten, ajánlja szolgálatát mindenkinek". Beregszászy Habergsberger, Augustin stb. kortársaként említi, kinek évente 8-10 zongora készült műhelyében. Az 1839-es címjegyzékben még szerepel a neve, a hangszerkészítő céh mesterkönyvében dátum nélkül a „kivándorolt" megjegyzés található. Ismert címe: lakik Leopold külvárosi 3 korona utcza 278-dik szám alatti Rittmüller házban (1836). Irodalom: Beregszászy 1874; Gábry 1962; Honművész 1836.96. ZAPF Henriette szül. PACHL: sz: 1839, említve: 1869-1892. Zongorakereskedő. Pachl Johann zongorakészítő leánya. 1869-ben zongorakereskedésre iparjogot nyert. Ismert címe: Városház u. 4 (1888-1892) Irodalom: BFL-Vegy. 1807/1848-1849; OL.Z. 195.1869/554. ZENNER Alajos: lásd CZEINER. ZOBEL (ZOBELL, CZOBEL) Carl: 1822-1872. Pesti zongorakészítő. Mesterségét húsz hónapon keresztül édesapja, Zobel Franz műhelyében tanulta, majd 1840-ben vándorkönyvet váltott, hogy szakmáját a bécsi mestereknél tovább tanulja. 1842 októberétől 1844 áprilisáig a bécsi Ignaz Stelzer legénye volt. Ekkor édesapja váratlan halála miatt, vándorlását megszakítva hazatért, hogy az üzlet vitelében három kistestvérét nevelő édesanyja segítségére legyen. Hamarosan kérvényt nyújtott be a városi tanácshoz, amelyben a további vándorlás kötelezettsége alól felmentést és a zongorakészítői mesterjog megadását kérte. A hangszerkészítők ellenvetésének, miszerint Zobel fiatalkorú, így elegendő tapasztalata sem lehet, a városi tanács nem adott helyt és a céhet a remek feladására utasította. 1845 januárjában a tanácsülési határozat Zobelnek a mesterjogot megadta, de nevét a mesterkönyvbe csak a nagykorúság elérésekor, 1846 májusában vezették be. Zobel műhelyében - 1848-ig - évente 18-20 zongora készült. Céhtagsága 1849 áprilisában megszakadt. A „politikai zavargások miatt" pesti műhelyét eladta, pénzén pedig egy kis földet vásárolt Cinkotán. Gazdálkodói vállalkozása nem lehetett sikeres, mert a Szabadságharc leverése után újra Pesten, a Józsefváros szélén vásárolt egy kis házat, ahol 1855-ig zongorák javításából és hangolásából élt. 1855-ben ezt a házat is eladta és belső városrészbe költözött. Ekkor azonban a céh kontárkodásért és adótartozásért feljelentette. Zobel a városi tanácstól céhtagsága jogfolytonosságának elismerését kérte. A tanácsülés a hangszerkészítők tiltakozása ellenére, Zobel kérésének helyt adott. 1872-ig zongorajavítással és hangolással kereste kenyerét. Zongora: Egy szárny alakú zongora a Magyar Nemzeti Múzeumban (1845-1848 között), ltsz: H. 1959.33. Ismert címei: Augartenpl. (1846-1851); Erzh. Steph. pl. 208. (1848); Cinkota (1849 ápr.-szept.); J. saját házában, (1849-1855); Th. Kerepescherstr. 13 (1859-1867); Th. Trommelgasse 15 (1862-1865); Th. Königsgasse 8 (1867-1872) N 185