Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gát Eszter: Pest-budai zongorakészítők = Klavierbauer von Pest und Buda 147-259

Irodalom: Isoz 1936, 1926 a; Gábry 1962; Beregszászy 1874; BFL-Int. a.n. 8908. 10418; BFL-Tan. 5535/1856 és II. 394/1856. ZOBEL Franz: 1793-1844. Jónevű zongorakészítő. A porosz-sziléziai Schlaub helységben született. Először asztalosságot, majd a bécsi Jacob Bertsche műhelyében zongorakészítést tanult. Vándorévei alatt 1819-1822-ig Drünner Cárinál, 1823-ban Schwab Vilmosnál dolgozott, ahol még egy évig mint napidíjas hangszerkészítő állott alkalmazásban. 1821-ben házasságot kötött Trauschön Theresiával: az egyik tanúja Szalövszky Friedrich volt. 1823-tól mint alkalmazásban álló hangszerkészítő adózott Pest városának. 1824-ben önállósulni kívánt, ezért hangszer- és zongorakészítői mesterjogért folyamodott. A tanács az engedéllyel dolgozó hangszerkészítők véleményét kérte, akik úgy vélték, hogy az új mester csak konkurenciát jelentene, ezért jobb kifogás híján kétségbe vonták Zobel igazolásainak hitelességét. A hangszerkészítők Zobel ügyét csak hátráltatták, de megakadályozni nem tudták: 1825 októberében ő is mesterjogot nyert. Műhelyében nemcsak zongorák, hanem más hangszerek, pl. üvegharmonika is készült. Beregszászy szerint, aki 1834-ben egy hónapig volt Zobel legénye, 6-10 segéddel dolgozott és 15-20 zongorát készített évente. 1836-ban a hangszerkészítők céhének tagja lett. Műhelye 1844-1846-ig özvegye vezetésével „Zobel Erben" néven működött, melyet végül mesterjogot nyert legidősebb fia, Zobel Carl vett át. Ismert címei: Th. Königsg. No. 536 (1827-1839); Königsg. 547 (1840-1845). Irodalom: Isoz 1936,1926 a; Beregszászy 1874; Gábry, 1962; Malovetzky-Dömény 1826; BFL-Int. a.n. 804; 2338; BFL-Rel. a.n. 15630; BFL-Hcl; BFL-Miss. a.n. 18706. 186