Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gát Eszter: Pest-budai zongorakészítők = Klavierbauer von Pest und Buda 147-259

14.) A hosszadalmas vámeljárás az importot megnehezítette, a vámrendszer maga a kivitelt szinte lehetetlenné tette. A Hetilap 1847-ben (603. old.) zongorára vonatkozó adatokat is közöl: Magyarországról Ausztriába a zongorahúr vámja 16 Ft 40 kr, a zongorához való filcé 40 krajcár lett volna. Mindezekért, ha Ausztriából kerül Magyarországra, csak az ötvened részét, illetve százhatvanad részét kellett fizetni. 54. Drüner Károly 6 legénnyel és egy inassal (1836), Fehér kb. 10 alkalmazottal (1850 körül), Habersberger két legénnyel (1836), Pachl ugyanakkor három legénnyel dolgozott, de 1849ben már csak két gyalupadja volt. Beregszászy szerint Schwab és Franz Zobel időszakonként 8-10 segéddel dolgozott. 55. A Vereinigte Bürgerliche Tischler-Compagnie der k. Frey und Handelsstadt Pest a bútorokon, tükrökön kívül zongorákat is árult. (VOPZ, 1806,217. old.) A pesti polgári asztalosok részvénytársasági alapon működő második bútorraktára 1844. július l-jén nyílt meg. (Budapesti híradó 1844/9., 44.) 56. 1845-ben Bécsben 108 zongorakészítő működött, akik évente 2600 zongorát készítettek. A mesterek közül Graf évente 100, Bösendorfer évi 200 zongorát készített. Ugyanebben az időben a párizsi Erard gyárában 600, a Londoni Broadwoodéban 1000 zongora készült évente. (/. B. Streicher: Die Broadwoodsche Pianoforte-Fabrik in London. Der Pester Bote, 1855,122.) 57. A 19. század első évtizedében Leyrer Joseph, a bécsi Industrie Comptoire pesti lerakata a tizes években Vogel Sebestyén, Lettner Jakab, az 1830-as években Schillinger és Drünner, a negyvenes években Pachl és Fehér árult bécsi zongorákat. J. B. Streicher bécsi mester magyar nyelvű felirattal is készített zongorát.(Egy ilyen zongorát 1846-ból a Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeumában őriznek.) A Peter Vendel féle iratanyag szerint „többféle idegen készítmények raktárai léteznek már Pesten." (BFL-Int. a. n. 8908.) Ugyancsak Peter aktái között egy másik bécsi szállító, Schweighoffer nevére bukkanunk, aki egy pletyka nyomán, miszerint Peter rendőri őrizetben van, 1845-ben Pestre utazott. Az ügy folytatása ismeretlen. (BFL-Miss. a. n. 18 706.) 58. 1830-ban megindult a dunai és a fekete-tengeri gőzhajózás, az olcsó víziút pedig a magyarországi kereskedés új korszakát nyitotta meg. A Gőzhajózási Társaság 1836-ban 8,1839-ben már 17 gőzössel járt. 1846-ban megindult a vasúti forgalom is. A Pest-centrikus vasúti hálózat biztosította a kereskedelem további fejlődését. Az országos vásárokon és kereskedők raktáraiban megjelenő korszerű, olcsó bécsi áru a fejlődő magyar ipar legyőzhetetlen konkurenciájává vált. 59. Az ügyesen megszerkesztett tanácsi határozat „megszorítást" is tartalmaz és csupán azokra a hangszerekre ad kereskedői jogot, amelyet Peter is kért. 60. A kérelmet ötször utasították el. 61. BFL-Int. a. n. 8908. Az iratot publikálta: hoz 1928. 62. Az 1848-as események forgatagában a hangszerkészítők panaszának orvoslása végülis elmaradt. 63. BFL-Vegy. 1807/1848-1849. 64. Többek között erre hivatkozik Katherina Hock is, akit a céh zongorakereskedés miatt bepanaszolt. „Wegen der wohlbekannten Güte und besonders wegen der, gegen die hiesiger auffallende Billigkeit der Wiener Claviere" (BFL-Tan. 2790/1856.) 65. BFL-Tan. II. 896/1860. 66. A céh határozatait a tanács általában figyelmen kívül hagyta, és hangszerkereskedőknek is mesterjogot adott. Az 1860 -1867 között felvett 11 hangszerkészítő közül csak három fizette ki a bekebelezési díjat, a többiektől a céh ezt már nem tudta behajtani. A céh intézkedési lehetőségeit illusztrálja az a beadvány is, amelyet az adóhivatalnak juttatott el: „Nachdem 202