Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gál Éva: Buda környéke a töröktől való visszafoglalás idején = Die Umgebung von Buda (Ofen) zur Zeit der Rückeroberung von den Türken 77-99

A 17. század második felében újra lakott település volt már Tinnye is, bár a Pest megyei portaösszeírásokban nem szerepelt, nyilván, mert lakosai nem voltak adókötelesek. 1663-tól kezdve feljegyezték a tinnyei református lelkészek nevét, 1680-ban a tinnyeiek marháikat a szomszédos Csaba puszta földjére hajtották, 1686 után pedig öreg tinnyei lakosok tanúskodtak a hódoltság alatti tinnyei határokról és határhasználatról.

26 Ezeken a településeken kívül is akadt még néhány helység, amely legalábbis a Buda visszavívását megelőző egy-két évtizedben lakott volt, mégpedig rácok által. Mivel azonban ezek a rácok a magyar vármegye részére nem adóztak, az Összeírásokba nem kerültek be, s csakis egyes tanúkihallgatások alkalmával elhangzott vallomások utalnak reájuk. A Tök és szomszédjai közti határvitában több tanú beszélt arról az időről, amikor Perbált még rácok lakták. 1749-ben Bernhard Kauffmann 50 éves pesti polgár, volt budakeszi ispán hivatkozott arra, hogy egy 12 évvel korábban megtartott vizsgálat alkalmával még meghallgattak „öreg rácz tanúbizonyságokat, a kik Perbálon ... török időkben laktak"; ugyanekkor a 83 éves Békás István toki jobbágy is úgy vallott, hogy „Perbálban midőn még ráczok laktak, valamelly Dávid névő eöreg rácz ember mutogatta neki a határt; miután pedig Perbálról elszéledtek a rácok, s pusztán állott", földjét Zichy Péter engedélyével a tökiek használták.

27 Az emberemlékezet óta pusztaként szereplő (FÍiis)BorosjenŐTŐl is azt vallották a falu birtokosa ügyében 1697-ben meghallgatott tanúk, hogy a török időkben rácok lakták. Az óbudai Varga György „tudgya, hogy török idejben raczok laktak rajta, mint edgy harmincz vagy harmincz ött esztendőnek előtte, de nem tudgya, magyar részrűl kinek adósztak tőle". A 75 éves szentendrei Lukács Pál is úgy tudta, hogy „régenten... ráczok laktak rajta ... az ráczok is csavargó hajdujc miatt nem maradhattak rajta". Lehetséges, hogy a török időkben Vörösváron is éltek rácok. 1750-ben Óbuda és Üröm határperében Jacob Brkich 70 éves kalászi jobbágy azt vallotta, hogy „édesattyjának Vörösváron laktában" a török mutatta meg a két helység közti határjelet.

29 Már későbbről, a Buda visszafoglalása utáni évekből vannak adataink arra, hogy a németek betelepedése előtt Törökbálinton és Solymáron is rácok laktak. Nem lehetetlen, hogy ezek a rácok már 1686 előtt is ezekben a helységekben éltek. Mivel azonban a Buda környékén élő, talán nem is egészen letelepedett életmódot folytató rácok általában - a pomáziak és kalásziak kivételével - nem adóztak magyar részre, a vármegyei összeírásokban az általuk lakott falvak továbbra is pusztaként szerepeltek, s a magyar birtokosok szempontjából valóban azok is voltak. Hogy a töröknek adóztak-e, e korszakból való összeírások híján nem tudjuk megmondani. A török kiűzése előtti évtizedekből a Buda körüli területről sem név, sem szám szerinti összeírások nem maradtak fenn. A népesség nagyságát ezért még hozzávetőlegesen sem becsülhetjük fel. A magyar részről végzett adóösszeírásokban szereplő portaszámokból nem állapítható meg a lakosság létszáma, mivel ezek csak a szóban forgó helység adózóképességét fejezték ki.

30 A portaösszeírásokból legfeljebb az egyes települések egymáshoz viszonyított gazdasági erejére következtethetünk, és természetesen arra, hogy mely települések adóztak magyar részre. A vizsgált helységek portaszámainak változásai az adózóképesség csökkenésére, illetve növekedésére vetnek fényt. 82