Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)
TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gál Éva: Buda környéke a töröktől való visszafoglalás idején = Die Umgebung von Buda (Ofen) zur Zeit der Rückeroberung von den Türken 77-99
A 17. századi portaösszeírásokból mindenestre kiviláglik, hogy a Buda környéki helységek portaszámai az 1660-as években és kivált 1683-ban lényegesen alacsonyabbak voltak, mint korábban; a lakosság gazdasági ereje tehát - a hadiesemények, a török, tatár és a magyar végvári katonák garázdálkodása, a természeti csapások következtében meredeken zuhant. Valószínűleg a népesség is csökkent. Ha a Buda környéki helységekről név szerinti összeírások e korból nem maradtak is ránk, számos akkori lakos nevét fenntartották különféle források, elsősorban tanúkihallgatási jegyzőkönyvek. A személyek nevein kívül sok régi helynevet is megőrzött számunkra ez a forrásfajta. A határ- és birtokperekben elhangzott tanúvallomások ezenfelül a hódoltság alatti mindennapi élet különféle - a gazdálkodással, a szokásokkal összefüggő - mozzanataira is fényt vetnek. Mindezek persze csak szórványos adatok, amelyekből összefüggő kép nem festhető fel, de átfogó források hiányában mégiscsak reájuk kell támaszkodnunk, ha némi bepillantást kívánunk nyerni a kor életviszonyaiba. A hódoltság alatti lakosság névanyaga A török időkből a legtöbb név Óbudáról maradt ránk. Egy 1662-ben keletkezett céhirat fenntartotta Óbuda esküdtjeinek és a vargacéh tagjainak névsorát az 1624. és 1662. évben. Ez az egyetlen irat egyébként is igen sok információt tartalmaz. 1662-ben az óbudaiak a körösi (nagykőrösi) vargák részére írták le az 1624-ben alakult óbudai vargacéh kiváltságlevelének szövegét. 31 Ezt a szöveget az óbudai vargák 1624-ben Német-Vác vargáitól vették át, akik viszont 1607-ben a komáromi vargacéhtől kapták meg a céhpontokat. A komáromiak az 1560-as években az esztergomi vargák 1473-ban keletkezett céhlevelét másolták le. 32 így tehát ez az egyetlen, 1662-ben készült irat csaknem két évszázadot ível át, megörökíti a szövegátvételek időpontjában az illető helységek magisztrátusának és vargáinak nevét, rávilágít az ország különböző területein élő kézművesek egymás közötti kapcsolataira. 1624-ben az óbudai szenátus tagjai a következők voltak: Dömötör András, Trinczel János, Nagy Gergely, Benedek Sebestyén, Literátus (Deák) Benedek, Kováts Pál, Pais János, Wolphgangus, Csörgei Jakab, Molnár András, Csik András, Horváth Péter. Figyelemre méltó, hogy ezek közül három név (Dömötör András, Csörgei Jakab és Pajzs János) az 1590-es defterben is szerepelt, ami a visszatelepültek már említett, 1608-as levele mellett szintén alátámasztja az óbudai lakosság kontinuitását, a helység több mint egy évtizedes lakatlansága ellenére. Az óbudai vargacéhet 1624-ben Varga János, Varga Mátyás, Varga Mihály, Lengyel Varga János és Varga Pál alakították meg. 1662-ben az óbudai szenátus tagjai Takáts István bíró, Fekete Gábor, Darabos Gergely, Szilágyi Gergely, Bán János, Petresilen János, Barát István, Halász István, Vintse Máté, Vintse János, Varga Márton, Fogarasi István, Lenkei István, Madarasi István és Kandó Mátyás voltak. E nevek közül is jó néhány előfordult a 16. századi összeírásokban, így a Barát, Fekete, Darabont (amiből a Darabos valószínűleg elírás folytán alakult ki), Vincze, Halász, Takáts. Természetesen ez - főként a foglalkozást jelentő nevek esetében - nem szól feltétlenül a család azonossága mellett. 83
