Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gál Éva: Buda környéke a töröktől való visszafoglalás idején = Die Umgebung von Buda (Ofen) zur Zeit der Rückeroberung von den Türken 77-99

ban a tatárok a Szentendrei-szigeten fekvő Tordát és Vácrévet is felégették, s ezért e falvak több mint egy évtizeden át nem fizették meg az adót Komáromnak (1575-re újjáépültek ugyan, de az adófizetést évről évre halogatták).

10

1580-ban viszont a török adóösszeírók már újra adófizető településként vették számba e két falut.

11 Az 1580. és 1590. évi török adóösszeírásban egyetlen olyan településsel találkozunk Buda környékén, amely korábban lakatlan volt, erre az időre azonban benépesült: ez pedig Páty.

12 A16. század utolsó évtizedének elején tehát Buda környékén 18 lakott hely szerepelt az összeírásokban: Óbuda, Békásmegyer, Szentendre, Bogdán, Tótfalu, Torda, Vácrév, Pócsmegyer, Monostor, Budakeszi, Páty, Tök, Zsámbék, Budaörs, Tétény, Érd, Sóskút, Százhalom. A16. század vége felé azonban átmenetileg az egész Buda környék kiürült. Esztergomnak a töröktől való visszafoglalása (1595) után ugyanis Pálffy Miklós esztergomi főkapitány irányításával 1596 elején a Buda körül fekvő települések egész jobbágylakosságát átszöktették a királyi Magyarország területére.

13 Ennek a törökök által erősen nehezményezett akciónak kettős célja volt: egyfelől a budai török hadtápterületének megsemmisítése, másfelől, a királyi területen letelepítendő jobbágyok révén a szolgáltató robotoló népesség gyarapítása. Amikor 1602-ben a komáromi váruradalomról újabb urbáriumot fektettek fel (felmérendő az előző, 1592-ben készült urbáriumhoz képest bekövetkezett változásokat), a Komáromhoz tartozó összes Buda környéki helységeket lakatlannak találták.

14 Ez azonban nem a háborús pusztítások következménye volt - miként azt Makkai feltételezi,

15 hanem a lakosság-áttelepítésé. Az 1606 novemberi zsitvatoroki békekötés után az elszöktetett Buda környéki lakosok egy része - keresztény uraik engedelmével - visszatért elhagyott helységeibe. Az újratelepülés azonban csak lassanként ment végbe, s nem is mindenütt. Pócsmegyer csak az 1620-as években, Bia az 1630-as, Monostor pedig az 1640-es években települt be. Az 1592-ben még lakott helyek közül Békásmegyer és Budaörs a török időkben már mindvégig puszta maradt, s valószínűleg ugyanez lett a sorsa Téténynék, Érdnek, Sóskútnak és Százhalomnak is; a 17. századi portaösszeírásokban legalábbis nem bukkannak fel, kivéve Sóskútat, amely 1635-ben még szerepelt a „be nem jött" falvak közt, többé azonban nem került említésre. Zsámbékon és Visegrádon a török kiűzéséig már nem élt civil lakosság, csak török helyőrség. A visszatelepülésről először az óbudaiaknak a komáromi uradalom tiszttartójához intézett 1608. augusztus 3-i panaszos leveléből értesülünk, majd az ugyanebben az ügyben - a váci kapitány jogtalan követelései ellen - írt második levélből, amelyet 1608. szeptember 26-án az óbudaiak, szentendreiek, tordaiak, tótfalusiak, bogdányiak, budakesziek és budaörsiek közösen küldtek Komáromba.

16 A visszatelepülés nem a levélírás időpontjába történt, mint ahogy azt néha tévesen feltételezik, hanem korábban, 1606 végén, hiszen a lakosok megírták, hogy majdnem tizenegy esztendei távollét után tértek haza. A budaörsiek azonban, akik szintén szerepeltek az aláírók között, nem saját falujukba költöztek vissza, hanem a többi helyek valamelyikében telepedtek le; talán éppen azon jövevények között voltak, akikről a szentendreiek ugyancsak 1608. szeptember 26-án kelt folyamodványukban azt írták: „im 79