Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)
TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gál Éva: Buda környéke a töröktől való visszafoglalás idején = Die Umgebung von Buda (Ofen) zur Zeit der Rückeroberung von den Türken 77-99
az falut az iöveveniek megh szállották vala mi velőnk egietemben". 17 Több - alább tárgyalandó - 17. századi forrás mutatja, hogy Budaörs a 17. században már nem volt lakott. Egy 1609-ből fennmaradt, ismeretlen kéztől származó, töredékes összeírás, amelynek azonban köze lehetett a komáromi uradalomhoz, mert azoknak a hódolt helyeknek állapotát ismertette, amelyek valaha Budához és Visegrádhoz szolgáltak, Tökről és Budakesziről azt állapította meg, hogy ezeket a falvakat „mostansággal" szállották meg; egyebekben az összeírás csak a puszta falvakat sorolta fel, ismertetve, kik használják földjüket. 18 Fontos felvilágosításokat nyújtanak a 17. század első felének Buda környéki települési képéről az 1626 és 1652 között tartott református lelkészgyűléseken megjelent lelkészek névsorai. Ezekből kiviláglik, hogy ez időben területünkön Óbudán, Szentendrén, Bogdányban, Tótfalun, Tordán, Pócsmegyeren, Budakeszin, Pátyon, Tökön és Bián működtek kálvinista lelkészek. 19 Ez a tény is alátámasztja, hogy ezekben a helységekben a 17. században- miként már a 16. század második felében is - kálvinista magyar lakosság élt. A 17. század derekán a fenti tíz településen kívül még három falu vált lakottá. Az 1640-es években benépesült (de 1652-ben saját lelkészt még nem tartó) Monostor lakói az előbbiekhez hasonlóan szintén református magyarok voltak. Az 1650-es években pusztából faluvá lett Pomázt és Kalászi azonban óhitű rácok népesítették be. Amikor 1652-ben a Szentendre és Pomáz közötti vitás határ ügyében a megyei hatóságok vizsgálatot tartottak, 20 Pomáz már lakott hely volt. 1660-ból van először adatunk arra, hogy Pomáz a magyar vármegyének adózott: ebben az évben 4 és fél forint taxát fizetett; a portaadók 1667-es részletezésében újra szerepel Pomáz taxája, ekkor már Kalásszal együtt: a két. falu összesen 7 forintot fizetett. 21 1660-ban Pomáz és Kalász földesura, Budai Bornemissza Bolgár Pál bepanaszolta a vármegyénél a szentendreieket, amiért azok Szentendre körül lévő falvainak, Pomáznak és Kalásznak, s ezen kívül „több ott körül lévő pusztáinak is saját igaz határit hol egyszer, hol másszor hol egyiknek, hol másiknak foglalva foglalják". 22 1662-ben Pomáz és Kalász birtokosai (akkor már Wattay Pálné Budai Bornemissza Bolgár Anna és Földváry János özvegye, Budai Bornemissza Bolgár Sára) folyamodására Egry István szolgabíró tanúkat hallgatott ki e két falu hovatartozása ügyében. Az 51 éves, „Ó Budán lakozó" Buday Máté, Zichy István jobbágya azt vallotta, hogy: „minek előtte Pomáz és Kalász névő rácz faluk puszták voltának ... fizettenek az Ó Budaiak Buday Bornemissza Bolgár Pálnak az Pomázj határban egy darab réttől mikor megbérlették, hol hét forintot, s hol nyolczat". Ugyanennek a birtokosnak a szentendreiek régebben 3 forintot fizettek, amidőn „kivették marhajárásul Pomáz és Kalász pusztát", - vallotta a tanúkihallgatás alkalmával Tóth Mihály 50 éves szentendrei jobbágy. 23 1696-ban egy határvizsgálat alkalmával a 60 éves Sztarecz Nixa pomázi lakos azt mondotta, hogy 30 esztendeje él Pomázon. 24 Mindebből arra következtethetünk, hogy bár a megyei portaösszeírásokban Pomáz és Kalász először csak 1668-ban szerepelt (negyed - negyed portával), a két helység már jó néhány évvel korábban benépesült. 80
