Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

KÖZLEMÉNYEK – MITTEILUNGEN - Csapodiné Gárdonyi Klára: Gárdonyi Albert (1874-1946) Budapest Székesfőváros főlevéltárnokának irathagyatéka és nyomtatásban megjelent műveinek bibliográfiája = Schriftennachlaß und Bibliographie der im Druck erschienen Werke von Albert Gárdonyi (1874-1946), Oberarchivar der Haupt- und Residenzstadt Budapest 263-302

Budapest székesfőváros tanácsa könyvtártisztté választotta s ettől kezdve állandóan a székesfőváros szolgálatában állt. 1904. november 6-án kötött házasságot Weigl Mária (1880-1969) okleveles zongoratanár- és művésznővel. 1909. június 1-én segédkönyvtáros, 1909. november 1-én pedig könyvtáros lett. Új működési körében könyvtártani és társadalomtudományi tanulmányokkal foglalkozott, társadalomtudományi, közgazdasági és városigazgatási cikkeket közölt a Magyar Társadalomtudományi Szemle, Közgazdasági Szemle és Városi Szemle c. folyóiratokban s tevékenyen részt vett az 1907-ben megalakult Magyar Társadalomtudományi Egyesület működésében, amely egyesületnek hosszú időn át ügyvezető titkára volt. 1911. december 23-án a székesfőváros tanácsa levéltárossá választotta, 1914. február 18-án pedig a főváros törvényhatósági bizottságának bizalmából főlevéltáros lett. Levéltári működésének megkezdése után újból visszatért régi munkakörébe s oklevéltani tanulmányokon kívül az újkori történelem körébe tartozó kérdésekkel foglalkozott. 1912-ben a Magyar Tudományos Akadémia - Bodnár Istvánnal együtt - megbízta Bezerédj István élet- és jellemrajzának megírásával, amely a Magyar Történelmi Életrajzok c. sorozatban 2 kötetben meg is jelent. Behatóbban foglalkozott a székesfőváros újkori történetével is, s a budai Vérmező történetére vonatkozó kutatásai közben sikerült Martinovicsnak és társainak sírját megtalálni. Erről a székesfőváros díszes emlékművet adott ki, melyben megírta a magyar jakobinusok történetét. Tudományos irodalmi munkásságát méltányolta a székesfőváros, midőn 1909-ben a Ferenc József alapítvány jubileumi tudományos irodalmi díjával jutalmazta. Tudományos irodalmi munkásságát méltányolta a budapesti tudományegyetem, midőn 1913ban az oklevéltanból egyetemi magántanárrá képesítette. A Magyar Történelmi Társulat s a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság igazgató választmányi tagja, a Műemlékek Országos Bizottságának rendes tagja lett. 1914 óta tagja lett a Törvényhatósági Bizottságnak; állandóan figyelemmel kísérte működését s az itt szerzett benyomások alapján írta meg 1925-ben a főváros utolsó ötven évének történetét. Majd újabban helytörténeti problémák felé fordult érdeklődése s szerkesztette és írta a História c. folyóirat Pestbudai Emléklapok című mellékletét. Majd alapító tagja lett a Tanulmányok Budapest Múltjából c. folyóiratnak. 1929-ben kapta a nyilvános rk. egyetemi tanári címet. Magántanári képesítése óta tartott egyetemi előadásai tárgyát túlnyomóan a paleográfia köréből merítette. Előadásokat tartott a paleográfia történetéről, az oklevélírás fejlődéséről, a középkori oklevélírás rövidítési rendszeréről, a középkori oklevelek latinságáról, az oklevél stílusáról és az oklevélírókról, a levéltárak kezeléséről és rendezéséről, a hazai és külföldi levéltárakról. Ugyanezen idő alatt nagyobb tanulmányokat n't a magyar királyi titkos kancellária eredetéről (Századok 1914), az Anjou-kori magyar királynék kancelláriájáról (Turul 1915), a tudományos paleográfia megalapításáról (Történeti Szemle 1916), a latin oklevélírás rövidítési rendszeréről (Fejérpataky Emlékkönyv, 1917). 1926 óta folytatólagosan jelent meg a Magyar Könyvszemlében a Régi pesti könyvkereskedőkről írott nagyobb tanulmánya, amely az Országos Széchenyi Könyvtár kiadásában önállóan is megjelent. Nagyobb művei még: Pest és Buda Egyesítésének Története, 50 év Budapest Múltjából, A 700 éves Budapest. A Magyar Történettudomány kézikönyvének egyik darabjaként megjelent A Történelmi Segédtudományok Története c. munkája (1926), majd A Magyar Történettudomány Kezdetei (1926). Gazdag közéleti 264