Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gát Eszter: Pest-budai zongorakészítők = Klavierbauer von Pest und Buda 147-259

Mielőtt az eszme kivitelét, eredményeit előadnám: megérintem a hangfenekek eddigi alkatásának két főmódját. Az angol-francia mód szerint a hangfenék minden oldalról az alkathoz (Corpus) van enyvezve, vagy csavarolva; miáltal minden irányban kifeszíttetik, mint bőr a dobra. A német vagy az úgynevezett bécsi mód szerint a hangfenék elöl, a hangszegtartó (Stimmstock) hosszában egészen szabadon marad, s a készítő tetszése szerint pártázattál (Leiste) szegélyeztetik. A fenék e szabadon függése a gépezet helyzete által szükségeltetett, mely a bécsi mód szerint a hangfenék alatt fekszik. Vegyük először az angol-francia módot bonckésünk alá. Ugy foguk találni, hogy az ily mód szerint készített zongoráknak körülbelől a hangvilla A hangáig kitűnő hangjuk van; a nevezett A-tól felfelé azonban majdnem kivétel nélkül elfojtotta válik. A nagyon erősen kifeszített hangfenék a hangnak bizonyos puffanást kölcsönöz, mely a hosszasan zengő al- és férfi felhangra (Tenor) igen jó hatással van, sőt a hangnak bizonyos teljét, kerekdedséget kölcsönöz, de a felső hangoktól részben elveszi csillogásukat, csengésüket, s ez által nekik az alsóbb huroktól különböző jellemet ad, mely elnemtitkolható egyenlőtlenség azután az ily modorú zongora hosszabb használatával mindig kirívóbban lép előtérbe. A bécsi mód szerint - mely a hangfenéket elölről egészen szabadon függni engedi - a zongorák mindenesetre nyíltabb, élénkebb hangot fejtenek ki, de a hangfenék e rendentúli lebegősége elveszi tőlük az öszműködést, és hangjukat kissé bizonytalanná teszi. Ez okozza, hogy a bécsi mód szerint készített zongorák az angol-francia mód szerint készíttetteknél gyengébb hatásúaknak tartatnak. Mindkét mód ily hiányos sajátságainak oka, mint láttuk, a hangfenék megjavításának tökéletes mellőzésében rejlett; akkor tehát midőn azon eszmére jöttem, hogy csak a hangfenék által lehet a hangteljet, egyenletességet és bájos hangszinezetet elérni, megkísértettem javítását e fönebbi hiányok kiirtására irányozni. Fő hibának a hangok egyenletlenségét találtuk az angol-francia s bécsi módban. Megszüntetésére a hangfenék rezgési képességének szabályozását célszerűnek tartottam. E végre a két mód előnyeit egyesítem: az angol-franciának túlságos feszültségét a bécsi túlságos lebegőségével egyenlítem ki, azaz: a hangfenék rezgési képességét az egyes nyolcadok szükségleteihez idomítottam. Eszmém kivitele a következő. Mindenekelőtt ugy gyalultam meg a hangfenéket, hogy közepe legvastagabb legyen, végei felé pedig vékonyuljon. A fa szálkái a hangfenékben keresztbe futnak; mert ugy tartom, hogy igy szabályszerűbben egyesülnek a bordák (Rippenleisten) a fenékkel; azonkívül szigorúan ügyeltem, hogy a bordák, végeik felé kiélesedjenek, hogy a különben éimaradhatlan merevség ne zavarja a hangfenék rezgési képességét. Ezután csavarokkal egy körülbelől 8" széles és 1/4" vastag lemezt erősítettem meg az egész alkat-gerenda (Corpus-Querbalken) hosszában (a hangfenék alatt, szemben a hangszegtartóval); még pedig oly módon, hogy menedékesen a hangfenék kezdetéig felérjen; e mellett azonban sem a bordákat nem érinti, sem a gépezettel (ha az, bécsi módon van elkészítve) összeütközésbe nem jő. E lemez felső szélire azután csavarokkal megerősítettem a hangfenéket, lebegően hagytam; a mint az egyes nyolcadok miatt a fenék kisebb vagy nagyobb feszültsége kívántatik. A feszítésnek az önkényes alkalmazása ; / 213