Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gát Eszter: Pest-budai zongorakészítők = Klavierbauer von Pest und Buda 147-259

által azon lehetőséget értem el, hogy a zongora egyes hangrészleteinek kívánalmai szerint hatalmamban áll a hangfenék lebegését szabályozni. Mert bebizonyult tény, hogy a zongorahang természeténél fogva némely nyolcadban a hangfenék különböző lebegését kívánja meg. Eként gondolván megjavíthatni a hangfenék rezgési képességét, hogy a nyert előny a húrok rezgésére is jó visszahatással birjon: oly közeget iparkodtam feltalálni, mely a hangfenék s a húrok rezgését kiegyenlítse. A közegre, az eddig figyelemre sem méltatott nyeregben (Steg) találtam. A zongorakészítők a hangfenéken nyugvó nyerget rendszerint csak egy hüvelyknyi vastagságúvá készítik. Némely elég tekintélyes cég még a zongora felső hangjainál meg is gyalulja, hogy a már különben keskeny nyereg még kisebb tért foglaljon el. Mások a bordákat a fenék alatt ott, hol felettük megy a nyereg, kivájják. Kétségbevonhatatlan meggyőződésem szerint azonban ily nyereg s bordákkal lehetetlen kielégítő eredményhez jutni. A nyereg túlságos keskeny alapja nagyon kevéssé s egyenetlenül képes a húrok rezgését közölni a hangfenékkel. A túlságos keskeny nyereg miatt különböző, egyenetlen hangoknak kell előállni. Ennélfogva határozottan állítom; hogy a hangfenéknek a nyereg a bordákkal bizonyos fokig saját (compact) tömeget kell képeznie. Ez irányban első kisérletemet az 1855-ki párisi világkiállításon első osztályú érdempénzzel kitüntetett zongorámon tettem. A magas Jury ekkor a kitüntetésre „a hang egyenletessége és bája miatt" méltatott. Továbbá állítom még, hogy csak az eddigieknél szélesebb nyereg képes a húrok rezgését meggyengülés nélkül s egyenletes erővel közölni a hangfenékkel, s ez utóbbit megfelelő rezgési képességűvé tenni. Természetes, hogy a nyereg e szélesebb alapjának is van határa; 21/2 vagy 3 hüvelyk alapszélességen soha túl nem mennek, mert általa különben a fenék merevsége állna elő, minek kikerülésére pedig legfőbb figyelem fordítandó. Ez eszmék valósítását szakadatlan kísérletek után elérni vélem a közeledő londoni világkiállításra küldött zongorámon. (A ritka - csak Magyarországban növő - kőrös fa burkolatú zongora ez. A másik zongora is a leírtt mód szerint van ugyan készítve; de a hangfenék fölülete benne még a régibb módú.) E zongoránál a hangfenéket a hangadó A-ig a fönebb leirt lemezhez csavaroltam; ezután mintegy egy nyolcadra lebegően marad, míg a legfelsőbb hangoknál ismét szorosan fekszik a lemezen. Biztosan remélem, hogy e lemez használata által nagy tökélyt lehet adni a zongora hangteljének, egyenletességének, bájos hangszinezetének; s megvagyok győződve, hogy tisztelt ügytársaim ez eszméket nem fogják figyelemre méltatás nélkül hagyni, s maguk is fognak szerintük kísérleteket tenni. A gépezet elérte tökélyét mind a bécsi, mind az angol-francia mód szerint. Nem is akarok azokon valami kivetni valót találni. Mindegyik bír előnnyel a húrok valódi rezgési képességének előállítására. De azt utólagosan ismét felemlítem, hogy nem a gépezet, hanem a hangfenék a fő tényező a hangtelj s egyéb tökélyek előállítására; s hogy még a hangfenékben sok titok van elrejtve, melyeknek napvilágra hozása az utóvilágra marad, s melyeknek felfedezése által a zongorán nagy, s nevezetes változások történhetnek. Én végre, ha szerény csekélységemet megemlíteni szabad, boldognak érzem magamat, ha a leirt lemez s a megszélesbedett nyereg által valamit tettem a zongorának fejlődésére. Pest april hóban 1862 Beregszászy Lajos 214 /