Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gát Eszter: Pest-budai zongorakészítők = Klavierbauer von Pest und Buda 147-259

letésű mester a pécsi orgonaépítőnél Focht Ferencnél tanulta mesterségét és ott töltötte segédidejét is. 1830-ban Pestre költözött. Mesterjogot kért, ehhez azonban szüksége lett volna a segédidő igazolására, amelyet Focht nem volt hajlandó kiállítani. A Pesti tanácsnak írott kérvény szerint az öt év segédidő után Bécsben majd Csehországban vándorolt, 1830-ban pedig elkészítette remekművét, amellyel legfőbb elimerést nyert. Hazatérve Peter Ignác egykori műhelyében dolgozott. Az 1830-as céhösszeírás önálló zongorakészítőként említi, habár hangszerkészítői mesterjogot csak 1831 februárjában kapott. 1834-ben pesti polgárjogot nyert, Raitsch Magdolnával kötött házasságából 1834-1845 között nyolc gyermeke született. 1834-ben az Úri utcai Trattner-Károlyi házban alakította ki műhelyét. Beregszászy szerint - aki egy évig (valószínűleg Í836-ban) - volt legénye, 15-20 db. zongorát készített évente. Ebben az időben már nemcsak saját készítményeit árulta, hanem régi zongorák eladásával, cseréjével és bérbeadásával is foglalkozott. Az iparosból kereskedővé lett mester már 1836-ban összeütközésbe került a céhhel, amelynek maga is tagja volt. A tanács pártfogását élvező zongorakészítőt a hosszadalmas pereskedés sem akadályozta működésében: zongoraterme, amelyben kisebb hangversenyeket is tartottak, városszerte ismert volt, 1841-ben pedig a budai Tabánban is lerakatot létesített. A céh tiltakozásával mit sem törődve elsősorban bécsi zongorákat árult (Streicher, Blüthner Bösendorfer, Ehrbar, Schweighoffer), cserélt, kölcsönzött. 1859-től mint céhen kívülit említik a hirdetések. Ismert címei: L. 3. Kronen Gasse No. 216 der Kirche gegenüber im ersten Stock (1834) [Vsz. Peter Ignaz műhelye]; Úri u. Trattner-Károlyi ház (1834); Herreng. 612 (1834-1835); Lerakat a budai Tabánban; Saját háza: L. Vadász u. és F. Három dob u. (1842-1847); 1847-1851-ig tulajdonában volt az evvel szemközti telek; Waiznerg. bei 3 Grazien (1839-1852); Waiznerstr. 432 (1849); Dorottya u. il (1855); L.O.D. 10. (18591862); L. Palating. 7 (1863-1864); L. Palating. 1 (1867); I. Herreng. 8 (1867-1874). Irodalom: Beregszászy 1874; Isoz 1936, 1926 ű, 1928; Illyefalvi én.; Szigeti 1979. 81-82.; Szekeres Farkas 1977. 425-442; BFL-Int. a.n. 804, 8908; BFL-Miss. a.n. 18706; BFL-Rel. a.n. 15630; BFL-SZB. 11976,12023. PILLHOFFER Joseph: sz: 1814, említve 1848-ig. Zongorakészítő legény. Budán született, a zongorakészítő mesterséget Schwab Vilmos műhelyében tanulta, kinél 18371840-ig legény volt. 1840-ben vándorkönyvet váltott, de nem használta. A hangszerkészítő legények 1848-as, kereskedők elleni beadványának egyik aláírója. Irodalom: Isoz 1928.; F.SZ.E.K., B. 331/64; BFL-Int. a.n. 8909. PLATTER (PLATTNER) Franz: Említve 1824. Zongorakészítő. A svájci származású mester 1824-ben pesti polgárjogot nyert. Feltehetően azonos a korábban előforduló Blatter Ferenc budai zongorakészítővel. Irodalom: Illyefalvi én. PLERSCH Franz Karl: sz. 1798, említve 1828-ig. Orgonakészítő legény. A bajorországi straubingi orgonakészítő fia 1828-ban hazájából elbocsátó levelet kért, hogy Pesten letelepedhessék és házasságra lépjen az orgonakészítő Peter Ignác özvegyével. 1828-ban a tanács hozzájárult, hogy Plersch házasságkötéssel szerezzen pesti mesterjogot. 179 /