Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gát Eszter: Pest-budai zongorakészítők = Klavierbauer von Pest und Buda 147-259

Irodalom: BFL-Hcl. PRETZNER (BETZNER) N.: Említve 1855. Zongorahangoló Pesten. A hangszerkészítők céhe 1855-ben kontárkodásért feljelentette. A Helytartótanács vizsgálatot rendelt el: a jelentés szerint Pretznernek nincs saját szerszáma, a legnagyobb szegénységben, csak zongorahangolásból él. Irodalom: BFL-Tan. 1856 év: 2790,4120. PRINCZ Johann Georg: Említve 1821. Pesti Zongorakészítő. Gyermekét 1821. febr. 3.-án megkeresztelték. Irodalom: Matr. B. (1821) RAUSCHMANN: Élt: 1800 körül. Budai zongorakészítő. Egy diófából készült, hat oktávos, két térdemelős zongorája maradt fenn. Dr. O. Seeman (Bécs) szíves közlése. SAILER Jacob: Említve 1819. Zongorakészítő Pesten. A pesti születésű mester 1819-ben polgárjogot nyert. Beregszászy a 19. század első harmadában működött mesterek között említi: közepes méretű műhelyében 8-10 zongora készült évente. Irodalom: Illyefalvi én. Beregszászy 1874. SAILER (SEILER) Lajos: Említve 1821-től, megh. 1847. Pesti zongorakészítő mester. A poroszországi Valdenburgban született. Legényidejét a Pozsony megyei Dévényben (1821-1823) és Bécsben Joseph Schrimpf, Johannes Seiler és Conrad Graf (1825-1829) műhelyeiben töltötte. 1829-től Pesten élt, Drünner és Augustin zongorakészítőknél állt alkalmazásban. Sailer egy év múlva mesterjogot kért: a pesti tanács a zeneszerkészítők kifogásait nem találta megalapozottnak, ezért az iparűzésre még 1830 októberében engedélyt adott. Készítményeivel kora elismerését vívta ki. Az évi negyven darab zongorát készítő műhelyt Beregszászy is a legeredményesebbek közé sorolta. A hangszerkészítők céhének megalakulásától (1836) tagja volt, 1840-ben pesti polgárjogot nyert. Az 1846-os pesti Iparműkiállításon két zongoráját a szép kivitelért, gondos megmunkálásért nagy ezüst emlékpénzzel jutalmazták. Ebben az időben már főként idegen gyártmányok bizományosaként működött. 1849-1852 között „Sailer Erben" néven hirdették műhelyét. Zongorái: Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz. H. 1972.18 (1840-es évek vége) Ismert címei: Elstergasse im Jos. Seilerschen Haus (1833); Windg. 146 (1846-1852); Windg. 232 (1850 körül) Irodalom: Isoz 1926 a; Illyefalvi én.; Gábry 1962; Beregszászy 1874, 1879; Hetilap 1846.709. és 1356.; Budapesti Híradó 1846/455; Zenészeti Lapok 1856. dec. 14; BFL-Int a.n. 10008; BFL-Rel. a.n. 6339. SCHICK, Georg (Johann): Említve 1818-1830. Budai orgona- és zongorakészítő. 1818-ban megvette Hartmann Vilmos özvegyétől a vízivárosi Kígyó utcai műhelyt és a mesterjogot. Zongoráinak minőségét az akkori legjobb zeneművészekkel igazoltatta. 180