Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gát Eszter: Pest-budai zongorakészítők = Klavierbauer von Pest und Buda 147-259

képviseletére, a magyar segédek drágák és képzetlenek, de a zongoragyártók sem rendelkeznek elegendő szakmai tudással és nem ismerik a munkamegosztás módszerét sem. „Ha egy oldalról sem jő támogatás, úgy meg kell törni a legjobb akaratnak is." 1879-ben, harmincöt éves pályafutás után, Beregszászy Lajos is felszámolta üzletét. A műhelyt eladta, pénzét pedig értékpapírokba fektette. Úgy érezte, hogy magyarázattal tartozik egykori vásárlóinak, ezért tettének okát összefoglalta „A hazai zongora-ipar érdekében. Véd- és vádirat" című röpiratában. Ebben kifejti, hogy nem találja értelmét a további szélmalomharcnak, fáradozásai ellenére a zongorakészítő iparág egyre sorvad, a jobb idők eljövetelének pedig a reménye is szertefoszlott. Beregszászy egykori tanítványai, Hevesi Balázs, Lédeczy Sándor és Végh B. Károly még megpróbálták kenyerüket zongoragyártással biztosítani. Mindhárman megpályázták azt az állami kölcsönt, amelyet a Kereskedelmi Minisztérium a gyáripar fejlesztésére bocsátott ki,

77 Hevesi kérvényét azonban arra hivatkozva, hogy „telepe a jelen fejlettségnek megfelelően berendezve nincs, a zongorák főalkatrészét képező billentyű szerkezetet külföldről hozatja" elutasították. Lédeczy ugyan megkapta a kölcsönt, de már a második évtől törlesztési nehézségekkel küzdött, Végh B. Károly pedig az orgonakészítés mellett kísérletezett zongorakészítéssel. A száz évvel ezelőtti híradás

78 sajnos azóta is igaz: „Magyarországnak nincs említésre méltó zongoraipara." 163