Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gát Eszter: Pest-budai zongorakészítők = Klavierbauer von Pest und Buda 147-259

A PEST-BUDAI ZONGORAKÉSZÍTŐK JEGYZÉKE (1800-1872) A zongorakészítők jegyzékében a fontosabb életrajzi adatok mellett a mesterek címei is szerepelnek, mégpedig ugyanabban a formában, ahogy ezek a levéltári dokumentumokban és újságokban is előfordulnak. Forrásul szolgáltak még a címjegyzékek is, mert egyes zongorakészítőkről semmilyen más dokumentum nem maradt, minthogy nevük e jegyzékekben szerepel. A címjegyzékek forrásértéke azonban nem egyenértékű a többi dokumentuméval. A jegyzék adataiból csupán arra következtethetünk, hogy az említett zongorakészítő mester a kiadvány megjelenésének évében valószínűleg még dolgozott. A címjegyzékek adatainak pontatlanságát illusztrálja Zobel Károly esete is: Az 1850-1851-1852-es Handels-und Gewerbe Adressbuch Zobel lakhelyéül az Erzherzog Stefanplatz 208-at jelöli meg, holott Zobel beadványából tudjuk, hogy onnan 1848ban a Pest melletti Cinkotára költözött és csak 1849-ben jött vissza Pestre, ekkor a Józsefvárosban épített magának egy kis házat, s ott élt 1855-ig. Ellentmondás van az ugyanabban az évben megjelent címjegyzékek között is. Például az 1827-es Wegweiser más címet ad meg Augustinnál, mint az ugyanarra az évre szóló Adressbuch, ahol Drünnert Zrinnernek, Pachl-t Bachl-nak, Habersbergert Habenspergernek írják. Krauß neve csak az Adressbuchban, Peter's Ignaz Witwe és J. Leykauf csak a Wegweiserben szerepel. Az Adressbuch ugyanezen számában ellentmondásos Szalövszky címe is: (Th. Waitznerstr. 1266), ugyanis ez a ház a Király utcában volt. (A 19. sz. közepéig nem az utcák szerint, hanem a városrészen belül számozták a házakat.) E néhány példából is kiderül, hogy a címjegyzékek adatainak ellenőrzése, ugyanígy a házszámok és utcanevek egyeztetése, illetve a címváltoztatások követése meghaladja e dolgozat kereteit. A lakcímek forrásául szolgáló címjegyzékek, a címekben rövidítve előforduló városrészek neveinek feloldása és a jelentősebb utcák mai neve a függelékben található. AUGUSTIN Károly: Említve 1810-1836. Orgona és zongorakészítő. A bautzeni hangszerkészítő mester 1810 előtt telepedett le Pesten, ahol 1816-ban polgárjogot nyert. 1824-ben a húrok felett elhelyezett, ún. felülről ütő mechanikájú zongorát szerkesztett. Augustin szerint az újfajta megoldás árnyalt, zörgés- és kopogásmentes dinamikát tett lehetővé. A korábbinál tartósabbra szerkesztett zongorákat kívánságra szárny- vagy asztalformájúra készítette és a négy legszükségesebb és szokásosan alkalmazott mutatioval (hangszín változtató pedállal) látta el. Az újságban olcsó, régi de felújított orgonákat hirdetett. Vállalkozott az új irányzat szerinti, ún. teljes oktávos, bármely tervrjz alapján felállítandó nagy orgonák és kis szobahangszerek, „Tisch-Flöten Orgel"-ek készítésére is. Műhelyében évente 8-10 db zongora is készült, amelyeket nemcsak árult, hanem kölcsönzött is. Legényei közül Seiler Lajos nevét ismerjük, aki 1830 előtt dolgozott műhelyében. A hangszerkészítők céhébe nem lépett be, mondván, hogy mestersége nem ipar, hanem szabad művészet. A hangszerkészítők ebbe nem nyugodtak bele, s mint kontárt bepanaszolták a városi tanácsnál. Az ügy később a Helytartótanácshoz került, ahol Augustin a további iparűzésre engedelmet kapott. Ismert címei: am Servitenpl. 619 (1822); Wohnung und Werkstätte in der Herren164