Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gát Eszter: Pest-budai zongorakészítők = Klavierbauer von Pest und Buda 147-259

A19. század első évtizedeiben több zongorakészítő kísérletezett a hangerő növelésével; néhányan a húrok számát szaporították,

43 mások a korábbinál vastagabb drótokkal húrozták fel hangszereiket. Az évek során jelentősen bővült a zongorák hangterjedelme is. Az újabb zongorák vázára már négy-öt tonnányi húzóerő

46 hatott, amely elkerülhetetlenné tette a zongorakeret és a váz átszerkesztését, az újabb igényeknek megfelelő, robusztusabb modell kialakítását. A zongora minden porcikáját érintő új konstrukciót szerkesztett 1824-ben Augustin Károly pesti zongoraépítő is. Az „új találmányú forte-pianon" a mechanika a húrok felett helyezkedett el, tehát a kalapácsok felülről ütötték meg a húrt. A zongorát bemutató leírások,

47 kiemelik, hogy a mechanizmus eltér a megszokottól és különbözik a bécsi hangszerekétől is.

48 A hangszertest építése pedig olyan, hogy nem, vagy csak ritkán igényel javítást. Az asztal- és szárnyformájúra készített zongorák az eddigieknél sokkal jobb hangolástartásúak, húrjaik ritkábban szakadnak, kalapácsaik sem törnek olyan könnyen. A cikk a dinamikai lehetőségek közül kiemelésre érdemesíti a különösen halk pianót és a crescendót, valamint, hogy az erősen megütött forte hangok is mindig telt, tiszta hangzásúak, anélkül, hogy a szerkezet kopogna vagy zörögne, amint az a korábban készült zongoráknál előfordul. E hangszereket Augustin a négy szokásos mutációval is ellátta (f, p, pp, fagott), de az ún. klaviatúra-eltolást szándékosan elhagyta, mert véleménye szerint az efféle szerkezetek rontják a zongorák hangolástartását. Az új konstrukciójú zongora kiváló tulajdonságairól 1824 májusában hangversenyen győződhetett meg a pesti közönség. A híradás jelzi, hogy csodás véletlen folytán hasonló elgondolással állt elő a híres bécsi mester Müller

49 is, de a két feltaláló mitsem tudott egymásról. Tizenöt évvel később egy másik zongorakészítő, Schwab Vilmos nyert szabadalmat

30 a zongora mechanikáját és húrozatát érintő elgondolásaira. Schwab egy eszközt készített, amellyel a zongorahúrokat szerpentin formájúra görbítette. Elképzelése szerint a „hullámhúrokkal" ellátott zongorák hangolástartása jobb, mint a többi egyenes húrosé, és az ilyen módon megnövelt húrhosszúság lehetővé tette, hogy a zongora a szokásosnál 18-20 collal rövidebbre készüljön. Kisebb módosításokat végzett a mechanika egyes részein is, amelyek megakadályozták a kalapács kipattanását, megkönnyítették a klaviatúra kiemelését. Az új rendszer szerint készült zongorát Schwab a bécsi Iparmű-kiállításon

51 is bemutatta, egy évvel később - kérésére - a feltűnést keltő újítást neves bécsi mesterekből

52 álló szakértő bizottság vizsgálta meg. A szakértők megtekintették Schwab újonnan konstruált „fél-kiváltásos" mechanikáját is, amelynél a hangok a billentyű teljes visszaengedése nélkül, félútról is ismételhetőek voltak. Ebben a helyzetben a tompító nem érintette a húrt, amely így az újabb megütésig rezgésben maradt. A feltaláló szerint az új szerkezettel lehetővé vált a vonós hangszerekre jellemző folyamatos hangkeltés. A bizottság a hullámhúrok kipróbálására egy kísérletsorozat elvégzését javasolta, hogy adatokkal rendelkezzék a találmány előnyösnek tetsző tulajdonságairól, Schwab azonban elzárkózott, mondván, hogy megelégszik a már meglévő referenciákkal. 157