Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)
TANULMÁNYOK – STUDIEN - Gát Eszter: Pest-budai zongorakészítők = Klavierbauer von Pest und Buda 147-259
korábban a csembalóknál szokásos volt, a mutációk alkalmazásával pótolták. 24 Úgy gondolnánk, hogy a Stein-féle kiváltással készült kalapácsszerkezet ezt a problémát megoldotta. 25 A mutációk használata azonban még néhány évtizedig szokásban maradt. Az egykorú dokumentumok is ennek szükségességét tükrözik: 26 „A fortepiano [...] Hangja tömöttebb, erősebb, tartósabb, e' mellett több rendbeli Hang-Változtatói lévén, a' Hangokat, a leg gyengébbtől a' leg erősebbig lehet rajta kifejezni; következésképpen az Előadásnak, több világot, és árnyékot lehet adni." A vadonatúj zongorák hangja sokszor tompa volt. Az általános tapasztalat azt mutatta, hogy egy ideig játszani kellett e hangszereken, hogy kiderüljön, milyen is a hang minősége. Ekkor az apró kalapácsok bőrőzése már hozzáidomult a zongora húrozatához és valamivel tömörebbé is vált. Ez a jelenség a hirdetésekben is tükröződik, ahol különbséget tettek az új, az új-átjátszott és a használt zongora között. 27 Hogyan szólt egy új-átjátszott zongora? „A tellyes, tiszta éneklő Hang mellyek a Fortepianoban is meg kívántatnak, mint szintén az is; hogy a' Klavisok ne zörögjenek, ne kopogjanak. [...] A' kerek, az az, sem nem éles sem nem puffanó Hang. A' Hangoknak átaljában, minden Oktávákban egymáshoz egyenlő aránja, az az, se a' Bassus, el ne nyomja a' Diskántot, se pedig ez, a' mához képest nagyon erős ne legyen. Igen nagy fogyatkozás, ha a' közép Hangok, a' hol tulajdonképpen eggyesül a' Harmónia a' felső és alsó Oktávákban lévőkhöz képest, gyengék; valamint szinte, az is nagy tökélletlenség, ha imitt amott némelly Hangok a' többek közül, mintegy kiválnak, vagy nagyon élesek, vagy nagyon tompák, siketek. Megkívántatik, a jó hangfogó (Dämpfer), melly a* Hangot azonnal megszüntesse, mihelyt, az ujjak a' Tasztokról felvevődnek. Mind a Klavisoknak, mind a Hang-Változtatóknak könnyű járások legyen." A zongorakészítők tehát jól ismerték e hangszerek gyengéit, de csak keveseknek volt hozzá tehetsége és kitartása, hogy készítményét addig igazgassa, javítgassa, amíg az tökéletes nem lesz. Az idézett sorok szerzője szerint „Az ilyen jó Fortepianot készítő mesterek közzül, Hazánk egyik Fő -Várossából, említést érdemelnek Drüner Károly és Zobel Ferenc, mind ketten Pesti, Fortepianot készítő mesterek." »A zeneszerkészítők szabadalmas községe« Drüner korának egyik legtekintélyesebb zongorakészítője volt. Pest-budai viszonyok közt nagynak számító műhelyében évente 30-40, erőteljes és mégis széphangú, árnyalatok kifejezésére alkalmas zongora készült, azonban ő is - akárcsak társai értékesítési gondokkal küzdött. 28 A kedvezőtlen gazdasági viszonyok közepette csak kevesen engedhették meg maguknak, hogy egy zenész évi fizetésének megfelelő összeget adjanak egy jó fortepianoért. 29 A kereskedelemben felbukkanó olcsóbb bécsi zongorák is komoly konkurenciát jelentettek. Drüner és nyolc, orgona- és zongorakészítéssel foglalkozó társa 1817 szeptemberében felségfolyamodványt nyújtott be, melyben az 1813-as Általános Céhszabályokra 30 hivatkozva önálló orgona- és zongorakészítői céh megalakításának engedélyezését kérik. Előadják, hogy a kalapos, paszományos és fésűs társaikéhoz hasonló, azonban néhány toldással kiegészített céhszabály-tervezet engedélyezése a jelen és a jövő szempontjából 153
