Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Székely György: Magyarország és Buda városa Velence és Genova között a 14-15. század fordulóján = Ungarn und die Stadt Buda zwischen Venedig und Genua um die Wende vom 14. zum 15. Jahrhundert 9-19

Ezeknek a bonyolult ellentéteknek következményeképpen a háború Magyarország és Velence közt elkerülhetetlenné vált. 1411-13. során a hadiszerencse változó volt. Az ifjabb Carrarai Ferenc és Brunoro Delia Scala csatlakoztak a magyar haderőhöz. A küzdelem kiterjedt 1411-ben a Terra ferma-ra, 1412 nyarán és 1413-ban Észak-Itáliára. Fegyverszünettel záródott ez a háborús szakasz 1413. április 17-én. A magyar király sikereit korlátozta a rendelkezésre álló had nem mindenkor érvényesülő fegyelme. Már 1411 tavaszán átpártoltak Velencéhez magyarok, akik elégedetlenek voltak a zsoldfizetés elhúzódásával. Velence a másik fronton elfoglalta Sebenicot, amely 1412. október 30-án nyitotta meg kapuit az adriai köztársaságnak. Erre Zsigmond szövetséget kötött Genovával s a vetélytárs köztársaság el is küldte hajóraját az Adriára, hogy védelmezze Velence ellen Traut és más dalmát városokat. Amikor a hadműveletek elapadtak, az sem jelentette az ellenségeskedések végét. 1412 és 1433 között Velence valóságos kereskedelmi zárlat alatt volt. Zsigmond megtiltotta a német városoknak a Velencével való forgalmat. A gazdasági feszültség élesztette a lappangó parazsat és 1418-19 során új hadműveleteket váltott ki. Velence Friuliban intézett támadást a Zsigmonddal szövetséges aquilejai pátriárka ellen 1418-ban. Magyar csapatok avatkoztak be Marcali Dénes vezetésével 1419 őszén, mégis a következő esztendőben Udine és Aquileja elesett. A másik fronton, Dalmáciában a köztársaságnak jelentékeny helyeket és területeket sikerült elfoglalnia: 1420 márciusában Cattaro város adta meg magát, júniusban Trau, Spalato városok, szeptemberben Curzola, Brazza, Lesina szigetek jutottak velencei kézre. Sovány vigasz volt Zsigmond számára, mégis jelzi kereskedelmi háború elképzeléseit, hogy válaszul felhatalmazta dalmát híveit a velencei hajók megtámadására (kobzási engedélyek kiadása). Még egyszer kísérletet tett Zsigmond, most már figyelembe véve a köztársaság szárazföldi terjeszkedését, hogy megfordítsa az erőviszonyok alakulását. 1431-ben mint Milano szövetségese jelent meg Itáliában, de inkább diplomáciai téren kísérletezett Velence elszigetelésére, azt is eredménytelenül. A kereskedelmi zárlat reménye is elenyészett, megbukott a német távolsági kereskedők ragaszkodásán megszokott útjaikhoz és kapcsolati formáikhoz. így a császár-király 1433. június 5-én újabb fegyverszünetet kötött Velencével.

8 Abban a korban, amikor a fegyveres és a kereskedelmi háború olyan sajátos módon fonódott össze és alkotott szakaszokat az antagonisztikus küzdelmeken belül, nem véletlen, hogy értékes hazai forrásunk van a külkereskedelem irányaira és az árucsoportokra. Ez a budai városi jog Zsigmond alatti szerkesztménye (Ofner Stadtrecht). Ez a joggyűjtemény, tematikus szerkezete folytán, több alkalommal ad lehetőséget az olasz kereskedőpartnerek, az olasz és levantei áruk említésére. A 67. fejezet megtiltja a kereskedőknek a város kikerülését és említi az olasz kereskedőket, jelesen a velenceieket (aus Welischen landten, nemlich Venedig vnd des gleichen kumendt in vnser reich sollen nicht auswendig der stat Ofen gefüert werden) - ez a hagyományos helyzete, nem pedig a pillanatnyi állása volt a kereskedelmi kapcsolatoknak és szereplőinek. A104. fejezet a kereskedők egy típusára, a kalmárokra vonatkozik (Von den Krameren) és a keleti árukat említi: a fűszereket, mint nádcukrot, cukorlisztet, görög selymeket (Allerley specerey, Zugker vnd zugkermell... Krieches seyden), amiből nem tudjuk meg, hogy kik és milyen irányból szállították ezeket az árukat Budára. A 200. fejezet a hagyományos, békebeli forgalomra vonatkozik, említve az olasz borokat (dy waelschin wein). A 412. 13