Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Rózsa Miklós: Hébé kioszkja : adatok a pesti Martinelli tér és Vörösmarty tér történetéhez = Hebe's Kiosk : Beiträge zur Geschichte des Martinelli-Platzes und des Vörösmarty-Platzes in Pest 111-146

volt, hogy ezzel a leirattal kezdődően már magyar nyelven váltott iratokban való megnevezéséhez a hatóságok nem is találtak a német Limonadehütte-nék megfelelő és a létesítmény mivoltát egyértelműen és helyesen kifejezésre juttató magyar nevet. Ezért találkozunk az iratokban a hajlék, hasító'hajlék, sátor, kunyhó, bódé, s csak egyszer a kioszk megnevezéssel. Ez utóbbi is nehezen talált befogadásra, mert mint látni fogjuk, az 1866. évi városi tanácsi iratokban csarnok-ként és nyaralda-ként is említik. 40. Ennek azonosítani sikerült aláírói között van: 10 kereskedő: Aebly Frigyes, Benkovics Eduard, Ehrenreich Adam, Heinrich Alajos, Hidegh Antal, Mitterdorfer János, Piesche József, Steinbach József, Swoboda Nep. János, Szekrényessy Pál, 1 dohánygyáros: özv. Gärtner Józsefné, 3 iparos: Rock István szitásmester, Streith Alajos aranylapítómester, Schlick Ignác bádogos mester, választópolgár, és 1 újságíró: Lenkert Antal. Aebly és Heinrich a város legnagyobb kereskedői közé tartoztak, Steinbach bizonyára rokonságban volt Steinbach Ferenc királyi tanácsos, jogügyi igazgatóval, Szekrényessy Pál pedig a Széchényi köréhez tartozó, a városvezetésben akkor is már fontos szerepet játszó Szekrényessy József ügyvéd, Nemzeti Kaszinó-i levéltáros rokona. Rock István polgári szitásmester bizonyára Rock István szitásmesternek, Schlick Ignác választópolgár pedig valószínűleg Schlick Ignác vas- és bronzöntőmesternek az apja. A fiatalabb Rock és Schlick volt az 1850-es évektől fokozatosan fejlődő gépgyári iparunk két jelentős gyárának alapítója. Az „Attestaf'-on olvasható nevek olyan nevek, amelyek igen jellegzetesen mutatják Fischer (nyilván szakmáját is minősítő) nagyon kedvező társadalmi pozícióját. Fuchsthaller Szervita teret ábrázoló metszete behatóbb vizsgálatának a cégtábla-feliratok és a címjegyzékek adatai egybevetésén, valamint az „Attestation szereplő nevek figyelembevételén alapuló eredménye a 13. sz. jegyzetben foglalt az a megállapítás, hogy Fuchsthaller metszetén a Szervita tér 444. sz. ház kapujának Uri utca felé eső oldala mellett ábrázolt portálkirakatok mögötti boltok milyenek, ill. kiknek boltjai voltak. A metszet vizsgálata ezen túlmenően egy, a várostörténet szempontjából sokkal lényegesebb megállapítás lehetővé tételét eredményezte. A metszetet a várostörténet és a képzőművészettörténet jelenleg az 1840-es évekből, tehát egy 10 éves, s így elég tágan meghatározott időspáciumból származóként kezeli. A metszet vizsgálatának módszere folytán e képi forrás, ill. az alapját képező rajz készítési ideje egy 2-2 és 1/2 éves, tehát szűkebb időspáciumban vált meghatározhatóvá. A meghatározás a következőkön alapszik. Az a címjegyzék, amelyben Hidegh Antal először szerepel, mint Szervita tér 444. sz. alatti kereskedő, az 1844. évre szóló címjegyzék. Az 1842. évre szóló címjegyzékben Váci utcai kereskedőként szerepel. Mint Szervita téri kereskedőt találjuk azonban már az 1843-ra szóló címjegyzékben, - itt azonban házszám megjelölése nélkül. Korábbi kutatásokkor nyert ismereteink szerint akkor, amikor az ez időszakból származó címjegyzékek a címet csak az út, utca vagy tér nevével, de házszám nélkül közlik, s a következő évre szóló címjegyzékben ugyanaz az út stb. házszámmal együtt szerepel, akkor a két cím között nincs eltérés, hanem a házszámnak a későbbi címjegyzékben való közlésével címpontosítás történt. A rendelkezésre álló kétféle címjegyzék közül az egyik szerint az 1843. évi, a másik szerint az 1844. évi az, amelyben Ehrenreich Ádám mű- és zeneműkereskedése utoljára szerepel, mint Szervita tér 444. sz. alatti kereskedés. Tehát az 1843. év az, amelyre vonatkozó címjegyzék szerint Hidegh és Ehrenreich első alkalommal, és az 1844. év az, amelyre vonatkozó címjegyzék szerint utoljára szerepelnek mind a ketten Szervita tér 444. sz. alatti kereskedőkként. Az egyértelmű, hogy az egyes évekre vonatkozó címjegyzékek - szerkesztési okokból - az előző évi, esetünkben tehát az 1842., ül. 1843. évi állapotot tükrözik. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a címjegyzékek a tényleges állapotot egyes esetekben csak 2 133