Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Rózsa Miklós: Hébé kioszkja : adatok a pesti Martinelli tér és Vörösmarty tér történetéhez = Hebe's Kiosk : Beiträge zur Geschichte des Martinelli-Platzes und des Vörösmarty-Platzes in Pest 111-146

áthelyezni, a meglevő kút pedig kerüljön betömésre. A Bizottság az áthelyezés műszaki kivitelezésének módját is előírta, s javaslatot tett a költségeknek Fischer és a város között miként történő megosztására. A Bizottság azt tartotta szükségesnek, hogy Fischer ne csak a meglevő kút merítő szerkezetét szereltesse át az új kútba, hanem a lakossági vízellátás javításához fűződő érdektől vezetve azt is szükségesnek tartotta, hogy egy második merítő művet is szereltessen be, ezt azonban a város bocsássa rendelkezésére. Meghatározta a Bizottság, hogy a két merítő szerkezetét 4 ill. 14 láb ( = kb. 1,30, ill. 4,50 m) vízmélységbe kell beépíteni. Az új kútnak a mondottak szerint és jó anyagból megépítésre felügyelésre a Bizottság a városi mérnök és két választó polgár kiküldését javasolta.

41 A Tanács a Gazdasági Bizottság véleményét március 26-án elfogadva, az erről szóló határozatát közölte a városi mérnökkel, és a két választó polgárral. Eljárásukról tudósító irat - legalábbis az eddigi kutatási eredmény szerint - nem ismeretes. A kioszk még 1842 tavaszán a tér délnyugati sarkán felállításra került.

42 A felállítási munkák befejezésének napjáról adat nem áll rendelkezésünkre. Arról van csak adat, hogy a kioszkot április második felében állították fel. Lechner János szépítő bizottmányi tisztviselő 1842. április 26-án tett jelentést arról, hogy az 1826. évi korlátozó rendelkezés és Fischer Péter kioszk-felállítás iránti kérelmének 1838. évi elutasítása ellenére minden előzetes bejelentés nélkül kioszkot állítanak fel, amely, mint Lechner szükségesnek tartotta rámutatni, a színház épületében levő és tekintélyes bért fizető kávéfőzőnek nem csekély hátrányt fog okozni. A Szépítő Bizottmány képviseletében Patisz városkapitány május 12-én Lechner kézírásával szövegezett jelentésben és az 1826. évi rendelkezésre valamint Fischer 1838. évi elutasítására hivatkozással, egyben a Lechner féle jelentés melléklésével tesz jelentést a nádornak, hogy egy kioszkot tanácsi engedéllyel elegáns formában felállítanak és a nyilvános kutat egyenlőre áthelyezték. A nádor május 26-án csak annyit válaszolt, hogy miután Fischer az Ő előzetes tudtával és helytartótanácsi eljárás keretében kapott engedélyt a kioszk felállítására (ez utalás az 1842. február 3-i helytartótanácsi leiratra), a Szépítő Bizottmány jelentését tudomásul vette. Lechner az április 26-i jelentésével, Patisz, aki az engedélyt tartalmazó leiratot a városi tanácsi ügyintézés keretében intézkedésre megkapta és így a Szépítő Bizottmány képviseletében a nádorhoz intézett jelentés megtételekor azt már ismerte, a nádornak történő jelentéssel fedezte le magát (talán Lechnerrel szemben?), majd a Szépítő Bizottmánynak a hozzá intézett nádori leiratot irattárba tenni rendelő határozatát a leiratra Lechner volt kénytelen rávezetni.

43 A kioszk május első felében már nyitva volt a közönség részére, amit igazol, hogy Széchenyi István május 13-i színházban léte után már vendége volt annak.

44 A források nem adnak megnyugtató tájékoztatást arról, hogy a Színház téren felállított kioszk azonos volt-e a Szervita téren lebontottál, vagy nem. Az, hogy az iratokban a szervita téri kioszknak a Színház térre áthelyezéséről olvashatunk, még nem szól egyértelműen arról, hogy ugyanaz az ideiglenes építmény került a Színház térre, mint amelyik a Szervita téren állott. Az, hogy a Szervita tériről a PESTHER TAGEBLATTban olvashatók szerint az sátorszerű építmény volt, s hogy Alt Rudolf Színház teret ábrázoló rajzán látható kioszk is ilyen külső megjelenésű, lényegében romantikus ihletésű fapavilon, arra a következtetésre indít, hogy a kettő azonos volt. Ellene szól viszont ennek Podmaniczky idézett naplófeljegyzése, amelyből az következik, hogy nem voltak 122