Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Székely György: Magyarország és Buda városa Velence és Genova között a 14-15. század fordulóján = Ungarn und die Stadt Buda zwischen Venedig und Genua um die Wende vom 14. zum 15. Jahrhundert 9-19

Paduai Galicus Antalról 1397-l?en és 1402-ben, valamint Milanói Gallicus Godofrédről mint egy 1400. évi budai ügylet tanújáról, ugyanazon évben pedig bizonyos Comoi Zakariás Budán bekövetkezett haláláról. Különösen szembetűnő eset volt 1402-ben Génuai Frank János és névtelen génuaíak arrestálása Magyarországon: Joannes dictus Frank de Ianua 646 forintját foglaltatják le ellenfelei, budai illetve lőcsei polgárok, akiknek ki is adatja az összeget Zsigmond király, utasítva a tárnokmestert, ne avatkozzék az ügybe. Az egykori magyar-dalmát politikai és forgalmi szféra kései emléke az, hogy 1409-ben Genuai Miklós vagyonát közjegyző előtt a zárai Szt. Chrysogonus kolostorra hagyta.

3 Anjou Lajos királyunk Magyarországa már nagyon bonyolultnak ismerte meg az itáliai félsziget belső viszonyait, sőt belekeveredett az adriai és Földközi-tengeri feszültségekbe. Lajos király nápolyi politikájának bonyodalmai, valamint a Velencei Köztársasággal hol lappangó, hol fellobbanó ellentétei a magyar külpolitika természetes szövetségeséül kínálták a Földközi-tenger keleti medencéjében a Genovai Köztársaságot. Ezt azok a hamvukbaholt kísérletek is siettették, hogy Lajos király, követve atyja Károly Róbert kezdeményeit, az Adrián igyekezett kereskedelemre és háborúra alkalmas hajórajt kialakítani. Hiába volt azonban olykor tekintélyes tengerpartja Magyarországnak az Adrián, azt Velence elvitatta és a magyar-dalmát hajórajt tőle telhetően felégette, szétrombolta. Az 1373-ban Velence és Padova között folyt háború alkalmat adott arra, hogy Magyarország nagy lovasegységeket küldjön segítségül Carrarai Ferencnek, Padova signore-jának a tengeri köztársaság ellen. Magyarország királya továbbá 1373. februári kiáltványában megfenyegette Velencét hadihajóraj támadásával, azzal szemben kalózjogokat osztott és megnyitotta dalmáciai kikötőit Velence ellenfeleinek, így lett azután Anjou Lajos magyar király Genova szövetségese a Velence elleni háborúban 1378-ban, pedig ez a háború nagyon mesze robbant ki Magyarországtól. Arról folyt a vita, vajon Genova hatalmába vagy Velencéébe jusson Tenedos bizánci sziget és ezen a vitán múlt a tengeri utak ellenőrzése és végső soron a Dardanellák áthajózása. A sorsdöntő háború csatáit a két tengeri köztársaság a Földközi-tenger mindkét medencéjében folytatta 1378-tól 1380-ig, összeütköztek a Tiberis torkolatánál, az Adriai-tenger kikötői és szigetei körül, még Chioggianál is. Az 1381. augusztus 24-i velencei-magyar békeszerződés biztosította Anjou Lajos király dalmát polgárainak, hogy sok árut exportáljanak Velencébe (egészen 35 000 dukátig) vám nélkül, kivéve a sót.

4 A kérdéses időben Velencének sikerült gyorsan növelnie hatalmát szomszédai rovására. Bekövetkezett a Scaligeri (Delia Scalá) államának bukása Veronában, a Carraráké Padovában és az aquilejai pátriárkáké. Verona, Padova és Aquileja pedig 1378-ban Lajos magyar király szövetségesei voltak. Zsigmond király Carrarai Ferencben a német birodalom vikáriusát látta. A velencei hódítások Észak-Itáliában Zsigmond szemében úgy tűntek, mint személyes sérelem, hiszen ő régi jogon magát tekintette a hatalomból kivetettek főnökének, mindig magát érezte a vidék feletti szuverénnek. Különösen Carrarai Ferenc lefejezése izgatta a császárt a köztársaság ellen. Miután elvesztette országát, Brunoro della Scala szintén Zsigmond védelme és joghatósága alá menekült. Ezalatt Velence folytatta területi hódításait Észak- és Északkelet-Itáliában. Rátette kezét Rovigora, Vicenza, Féltre és Belluno városokra, ura lett Veronának és Padovának, Cividale és Udine városoknak. Az utolsó hatalmas aquilejai pátriárka, 11