Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)
TANULMÁNYOK – STUDIEN - Rózsa Miklós: Hébé kioszkja : adatok a pesti Martinelli tér és Vörösmarty tér történetéhez = Hebe's Kiosk : Beiträge zur Geschichte des Martinelli-Platzes und des Vörösmarty-Platzes in Pest 111-146
társadalmi szemlélet szerint kávéházba nem járhattak. Mind nagyobb számban létesültek a Limonadehütte vagy Erfrischungszelt nevet kapott fagylaltozó helyek, ahol mindenféle hűsítő italokat is lehetett kapni, 22 és amelyek éppen vonzóerejüknél fogva a társasági találkozások kedvelt helyeivé váltak. 23 Pesten viszont éppen úgy, ahogy hiányzott a város belső részén felüdülést kínáló néhány fásított sétáló hely, ugyanúgy hiányzott itt olyan szabadtéri létesítmény is, ahol a közönség forró, fülledt napokon asztal mellett ülve hűsítő itallal és fagylalttal enyhülhetett volna. így az 1830-as években nem volt Pesten olyan vagy hasonló kiképzésű és rendeltetésű létesítmény sem, mint amilyenek a bécsi Limonadehütte-k voltak. E hiány megszüntetését szolgálóan kért 1838. december 6-án Fischer Péter - mint írja - „attól a szándéktól vezetve, hogy mind az idők szellemének, mind a műveltség emelkedésének eleget tegyen, mind a város növekvő szépségéhez és a lakosság kellemes kényelméhez hozzájáruljon", a Szépítő Bizottmánytól arra engedélyt, hogy a Színház (ma Vörösmarty) téren... egy elegáns stílusban megépítendő, belül és kívül csinosán és szépen díszített, fából való Limonadehütte-t, mégpedig kizárólag a nyári hónapokra szólóan felállíthasson", mégpedig a térnek a Bizottmány által megállapítandó helyén és méltányos ellenszolgáltatás fizetése mellett. Kérelmét azzal indokolja, hogy ilyen Limonadehütte-k Bécsben, egy sokkal szűkösebb helyen, mint a pesti Színház tér, nevezetesen a Grabenen a város előnyére és a lakoság kétségtelen kényelmére már évek óta állnak. 24 A Szépítő Bizottmány a kérelmet egy 1826. évi rendelkezés szerinti korlátozásra tekintettel döntésre elnöke, a nádor elé terjesztette. A Városi Tanácshoz 1826-ban intézett rendelkezés ugyanis előírta, hogy a Színház téren, az ottani nagy forgalom miatt még országos vásár idején sem szabad bódékat felállítani. Felterjesztésében a Szépítő Bizottmány arra is rámutatott, hogy egy, a bemutatott rajz szerint szorosan a tér közepén álló kút mellett felállításra kerülő bódé a tér díszére lenne, már csak azért is, mert a tér a bódé tulajdonosa által saját érdekében történő seprésre kerülne, s a bódé nem akadályozná a közlekedést sem. Felhívta a figyelmet a Szépítő Bizottmány, hogy a színházépületben fog lakni egy cukrász, aki nyári időben az utcán, a színházi előadások idején pedig a színház halljában frissítőket kínál. 25 Fischer kérvényéhez csatolta a tervezett létesítmény rajzát. A rajz adalék ahhoz, hogy milyen külsőt nyújtva kívánta szolgálni Fischer a felüdülést hűsítő italok és fagylalt mellett kereső közönséget és a tér képét. Az építmény oldalai közül az egyik hosszabb (a homlokzati), és a két rövidebb nyitott. A homlokzati nyílást lábazat és kanelura nélküli két oszlop osztja meg. Az épület sarkain fejezetlemezekkel és lábazattal kialakított sarokpillérekre emlékeztető térelhatárolók állnak. Ezeken - és a homlokzati oldalon - a két oszlop egyszerű, négyzetes fedőlemezén, a klasszicista stílusnak megfelelően erőteljes tagolású párkány húzódik, s e felett sima attika látható. Az antik elemekből komponált, higgadt vonalú, sima klasszicista építmény lényegében egy oszlopcsarnok, amely kétszer olyan hosszú, mint a magassága. Figyelemre érdemes, hogy amikor az 1830-as években a biedermeier szemléletben, hangulatában a korábbival szemben bizonyos eltérés mutatkozott, s klasszicista köntösből előlép a rokokó polgári utánérzése (pl. bútorok vonalainál és a női ruházatban és egyes festészeti alkotásoknál is), ugyanabban az időben, egy, a rendeltetésben a kellemes 114
