Tanulmányok Budapest Múltjából 23. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Székely György: Magyarország és Buda városa Velence és Genova között a 14-15. század fordulóján = Ungarn und die Stadt Buda zwischen Venedig und Genua um die Wende vom 14. zum 15. Jahrhundert 9-19

nyos kapcsolatokat, sem egyházi téren, sem a gazdasági érintkezésekben. Hosszabb ideig a változások ellenére semmi sem változtatta meg a két hatalom közötti békeállapotot. A velencei-magyar viszony 1400-tól kitapinthatóan romlott, s a Velence illetve a Luxemburgi dinasztia közötti kapcsolatok mind nyilvánvalóbban elhidegültek. Az 1402r-05 évek alatt a magyar-velencei, magyar-olasz kapcsolatok összeszűkültek. 1403-ban a köztársaság abbahagyta az évi 7000 arany adó fizetését az utóbbi négy esztendőről, az 1403. és 1405. években pedig visszautasította a burgundi hercegnek erre az összegre emelt igénye megalapozottságát. A viszony Velence és Magyarország között tovább romlott 1409-ig. Mindamellett a tárgyalást nem szakították meg, amit az a tény tanúsít, hogy Zsigmond 1402-ben visszavonta azt a felhatalmazást, amit egy bolognai személyiségnek adott, 1403-ban pedig megbízta Lorberer Zsigmond pesti kereskedő polgárt, hogy beszedje a kérdéses adót. Lorberer meglátogatta a velencei Fondaco dei Tedeschi irodáját. Mindamellett 1404 tavaszán nyomást gyakoroltak a velencei dózséra, nyilatkozzék, kész-e a négyévi hátralékos összeg kifizetésére. Az állandó irány fenntartását - mint objektív adottság tudomásul vételét - ugyanannak az esztendőnek nyarán olyan határozat igazolja, amivel Kolozsvár kereskedelmét Buda ellenében védeni volt hivatott, és ez a kiváltság meghatározza, hogy a Velence felé irányuló forgalom megelőzi a Béccsel, Csehországgal, Morvaországgal és Lengyelországgal való cserét. A következő években Eberhard Windecke tett kereskedelmi utazásokat Velencében bécsi és pesti megbízói ügyeiben. Ezek az utazások csak 1410-ben szakadtak meg, amikor is Zsigmond királynak puszta léte is nyomasztóvá vált a köztársaságra. Egyelőre azonban a kölcsönös kereskedelmi érdekek erősebbnek bizonyultak. így adódott, hogy Michèle Steno velencei doge (1400-14) zecchinoja eljutott Magyarországra, és ott régészeti leletegyüttes részeként Visegrádon került napvilágra. A pénz csak követte kiadóját, hiszen Michèle Steno 1397-ben Magyarországon tartózkodott Tommaso Mocenigo társaságában. 1417-ben Magyarország királynéja egyenesen Velencéből akart ékszereket vásárolni, és bizalmi embereit ki is küldte oda. Inkább közvetett bizonyítékok vannak 1422-ből: Buda bírája Sopron polgármesteréhez fordult, hogy jelezze néki, bizonyos velencei tárgyakat egy bécsi személyiség közvetítésével hozatott azzal a kéréssel, hogy azokat számára Sopronba juttassa el. Mindez világosan mutatja, hogy a politikai események és gazdasági tervek ellenére a természetes gazdasági útvonalak nem helyeződtek át.

2 Más oldalról meglepő, hogy milyen kis számmal őrizték meg Magyarországon velenceiek és genovaiak nevét. Igaz, hogy Nagyvárad egy régi negyede Velencével valamiféle kapcsolatban álló nevet viselt az adott korszakban, de ez a Váradvelence (de vico Venetia, de vico Veneciarum) nem hatalmaz fel bennünket arra, hogy feltételezzük ennek a negyednek a lagúnák városából jött telepesekkel népes voltát. A velencei nevek hiánya részben a köztársaság gazdasági szerkezetéből magyarázható meg, amely lényegesen különbözött más olasz városokétól, egyfelől kereskedelmi forgalma irányát tekintve, másfelől azt a körülményt, hogy semmiféle politikai vagy gazdasági ok nem kényszerítette Velence lakóit a világban való szétszóródásra. De még ha ehhez hozzá is tesszük, hogy egy nagyváradi helynév (Padua) nem szükségképpen jelenti, ottani eredetű olasz népességet kell keresnünk, azt az igazságot sem csökkenti, hogy a Magyarországon nagy jelentőségű olasz etnikumban Velence ellenfelei sorából eredő elemek is voltak. Ismert adatok szólnak Paduai Bertalanról, akinek 1390 előtt háza volt Budán, azután 10