Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Ságvári Ágnes: Budapest története V. Budapest története a forradalmak korától a felszabadulásig. Írták Gerelyes Ede, Preisich Gábor, Szekeres Jószef, Tarjányi Sándor. Főszerkesztő Gerevich László. Kötetszerkesztő Horváth Miklós. Bp., 1980. 617-624

: Az oktatás területén nem gyarapodott a népiskolák száma. A középfokú oktatás vi­szont kibővült a polgári iskolákkal. Ezekből ugyan kizárták a munkásgyerekeket, — de teret nyitottak az addig a munkásokkal együtt az oktatásból kiszorult középrétegbeli fiataloknak. A tanonc és egyéb szakirányú képzésben politikailag és szakmailag is a ret­rográd elemek voltak túlsúlyban. De a szakmai képesítés megszervezése számos terüle­ten a munkásfelvétel feltétele lett. Igaz, hogy a piaci viszonyokhoz képest magas áron, de a Főváros megvette a Wenckheim Palotát, amely mindmáig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak szolgál otthonául. Együtt élt és vissza is élt a városvezetés a nagy gazdasági válsággal és az időről-időre megújuló recesszióval. Örök szégyene a kapitalista társadalomnak a könyöradományos ínségkonyha. De a Főváros mégiscsak törekedett a válság következményeinek enyhíté­sére. Kormányhozzájárulás nélkül 18 millió ebédet osztott ki 1933-ban, közmunkákat szervezett, újra megindította a kislakás építő akciót. Tette mindezt a forradalomtól való félelmében is, — de nemkevésbé a Szociáldemokrata Párt és a munkásmozgalom nyomására! Összességében jól jellemzi a Városháza helyzetét a kötetnek az a megállapítása, amely szerint „a főváros hivatalos vezetése ideológiai szempontból részben jobb, rész­ben rosszabb volt, mint maga a budapesti társadalom. Rosszabb, mert a liberális-demok­rata, antifasiszta, polgári, munkáserőt kevésbé hagyta érvényesülni minta 20-as években. De jobb annyiban, hogy a szélsőjobboldali hullám hatásait csak részben engedte érvénye­sülni a főváros vezetésére" (470. 1.). Ha ez a tétel áll a 30-as évekre, — amikor a főváros törvényhatósági testülete meghiúsította Gömbösnek a totális fasizmus bevezetésére szol­gáló pártalakítási kísérletét, a kormányszintű és pestkörnyéki jobboldali előretöréssel szemben egy europaer és liberális irányultságú vezetést tudott Budapest élére állítani, — fokozottan áll ez a megállapítás a 20-as évekre. A szorosan vett városigazgatással foglalkozó fejezetek a kötetnek leginkább új ada­tokat felidéző és legtanulságosabb részei. A szerző korántsem kicsinyti le a párt és érdek­csoportok közti harcok demoralizáló jelentőségét, a „keresztény éra" árnyalatainak egy­séges proletár-, demokrataellenes és antiszemita fellépéseit, a Városháza úrhatnámságát, az érdekcsoportok terjeszkedését a választott testületekben és zsíros állásokban, a szak­apparátus elbürokratizálódását és túlburjánzását, a jobboldali rezsimnek az előljárósági törvénnyel és rendeletekkel történt stabilizálását. Mégis látható tisztelettel adózik az ön­kormányzat megvédéséért indított, változó sikerrel vívott harc részeseinek. A genius loci Budapesten nagy erőnek bizonyult. Nemcsak a gőgös Városháza árasz­totta szellemét. Az áramlás fordítva is irányult! A Városházára sem maradhatott hatás nélkül a szenvedő, gondolkodó Budapest és élő hagyományai. Nem múltak el nyomtala­nul a századforduló központosított, tudatos, modern városrendezési elvei, a Tanácsköz­társaság szociálpolitikája, a kerületi direktóriumok gyakorlatias népi közigazgatása. A kor­mánybiztosként odahelyezett Sipőcz, Karafiáth és mások végül is a kormány rendcsinálói­ból részben a város képviselőivé váltak. 620

Next

/
Thumbnails
Contents