Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Ságvári Ágnes: Budapest története V. Budapest története a forradalmak korától a felszabadulásig. Írták Gerelyes Ede, Preisich Gábor, Szekeres Jószef, Tarjányi Sándor. Főszerkesztő Gerevich László. Kötetszerkesztő Horváth Miklós. Bp., 1980. 617-624

Nem véletlen, hogy midőn a második világháború során a horthysta kormány elsöpörte az önkormányzatot, lábbal tiporta a városi érdekeket, s később a nyilaskeresztes hordák a Városházán is átvették a hatalmat, — sokan a konzervatív erők közül a hivatástudattal rendelkező szakemberekkel együtt érdeklődéssel fordultak az 1945-ben új életért harcba induló progresszív irányzatok felé. Aggodalmat, de ugyanakkor várakozást is tanúsítottak a Nemzeti Bizottságok és a népi hatalom más intézményei iránt. A tanulmányok sugallják a következtetést: az összeomlás tapasztalatai fővárosi hagyományaink szerves részét képezik. Budapest Története V. kötete módszertanilag is számos tanulsággal szolgál. Az urbanizmuskutatók általában a nagyvárosok történetét a klasszikus kapitalista fejlődés törvényei szerint általában a „centrifugálisan", a cityből kiindulva írják — mintegy értékelve, hogy a város, mint gazdasági, társadalmi és közigazgatási egység fokozatosan terjeszti ki befolyását a környékére. A magyarországi urbanizmuskutatás viszont „centripetális" is. Abból indul ki, hogy a késői és rohamos hazai kapitalista fejlődés látleletét csakis Budapest és környéke együttes vizsgálata adhatja meg. (Igaz, a lényegretörő „röntgenképen" az egyéni, a vérbő, az életmódot mutató vonások helyenként óhatatlanul elmosódnak.) Szerencsés, hogy a közigazgatási Budapest gazdálkodásának, vezetésének, működésének leírása nem szorítja háttérbe a közigazgatási Budapestet. Ez a feltárás nemcsak a mai kutatók érdeme, hanem a 20-as évektől működött közgazdasági egységben gondolkodó és tevékenykedő statisztikusoké, várostervezőké, közgazdászoké is. A dualista kor kutatója méltán jegyezte meg: Pest az ország legvárosiasabb városa. A két világháború közti magyar modernizálódás elemzője továbbmegy és felállította a képletet is: gazdaság, társadalom szempontjából minél jelentősebb a város, annál szélesebb lesz vonzásköre is, ezen belül változó erősséggel nő a városmag, a mai Nagy-Budapest nyomvonalával megegyező belső gyűrű, majd a 30—40 km-es rádiusban helyet foglaló külsőgyűrű, ahol az egyébként ipari, gyári munkásság száma még a hadikonjunktúra idején sem éri el a lakosság 50 %-át. Pestkörnyék — iskolapéldája a vidékből közvetlenül táplálkozó ellentmondásos magyar urbanizációnak, az olcsó munkaerőn épülő modern gyáripari fejlődésnek és a polgári középosztálytól a kétlaki idénymunkásig toborzott településeknek. Ezért e helységek története maradandó értékű szociológiai tanulmány. Meggyőz arról, miként következett mindebből az 1918—19-es forradalmak politikai radikalizmusa, az az élő hagyomány, amely az 1945-ös nemzeti, népi bizottságok életrehívásáig vezetett. Az önkormányzati testületeken belül évtizedeken át vívott harcok leírása igencsak tanulságos, — napjaink számára is. Kitűnő a modern világváros és a vidéki kisvárosok érdekegyezésének és érdekellentéteinek sorolása is, amely adalékul szolgál az urbanizmus egész korszakához. Egyeznek az érdekek, — amikor Budapest munkahelyet, piacot, egészségügyi ellátást, közlekedést biztosít a környéknek, sőt amikor egységes építési szabályzatok biztosítják a kül- és belterületek arányos fejlesztését. Viszont érdekellentét feszül a liberális fővárosi vezetés és 621