Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Ságvári Ágnes: Budapest története V. Budapest története a forradalmak korától a felszabadulásig. Írták Gerelyes Ede, Preisich Gábor, Szekeres Jószef, Tarjányi Sándor. Főszerkesztő Gerevich László. Kötetszerkesztő Horváth Miklós. Bp., 1980. 617-624

A gazdasággal foglalkozó fejezetek széleskörűen értékesített adattár mellett támaszkodnak a marxista gazdasdgtörténetírók feldolgozásaira. Körültekintéssel emelik ki ezekből a fővárosi vonatkozásokat, megkülönböztetett figyelmet fordítanak a mai NagyBudapest területének együttes kezelésére. A fővárosban települt gazdasági ágakról szóló részek megbízható alapot nyújtanak további elemzéshez, — amelyet a kötet szerzői részben meg is tesznek: követik a gazdasági változásoknak (fejlődés, válság, modernizálás) a város társadalmára, életmódjára, a városképre, gazdasági szervezetre és hatóságokra gyakorolt hatását. (Nagyonis tanulságos látni, hogy a felszabadulás óta eltelt 40 év mennyire a régi Budapest terméke és folytatása. Ez a jelenség is mutatja, hogy az élő nagyváros elsősorban saját fejlődési törvényeinek van alávetve. Mai várospolitikusoknak — ha nem akarnak hibát véteni — ezt szem előtt kell tartaniok.) Nyilvánvaló, hogy miután a kormány a főváros önkormányzatát 1919-től négyízben újra, meg újra megcsonkította, központi bevételeit megsarcolta, a fővárosi hivatal vezetés egyre rosszabb feltételek közé került. Viszont a stabilizációra való átállás, a válság, az újabb háborús konjunktúrával kapcsolatos szerkezeti váltás terheit csakúgy, mint a robbanással terhes társadalmi feszültségek enyhítésének gondját a fővárosnak kellett magára vállalnia. Ennek fényében megkülönböztetett figyelmet érdemel a horthyista Városháza gazdálkodásának bemutatása. A forrásbázis gazdag. Jelentések, beszámolók garmada került feldolgozásra. Érdemes lenne később ezek összevetése a dualizmuskori városgazdálkodással, eszközrendszerével, — meg a jelenlegivel is. A kormányzópártok üzletei és üzletelései, a városi tulajdonú kapitalista vállalatok, a lakbéremelések, s a jövedelemadó stagnálása mellett fogyasztásiadó emelése — mind tipikus velejárói egy kapitalista városvezetésnek. Mint idegen múlt kísérteiéire tekintünk a panamákra, a vérlázító vezérigazgatói fizetésekre, telek- és épületvásárlásokra. Viszont a Székesfőváros közreműködésével létrejött vállalatok tevékenysége számos tanulsággal szolgálhat. Kölcsöneik ugyanis a város költségvetési deficitjét kiegyenlítették. Anélkül, hogy igazolni akarnánk a félelmet és a bizonytalanságot árasztó városvezetés tetteit, mégis marxista szempontból működését elsősorban saját feltételeihez kell viszonyítanunk. Nem feledhetjük, hogy végső soron a város gazdasági életére a fővárosi törvényhatóság és hivatalok aligha gyakorolhattak döntő befolyást. Az a kapitalista köröktől és a kormánytól függött. Mégis: keserves áron, de modernizálták a fővárost. Megadóztatták az üzemeket a közintézmények javára. Véghezvitték a városi közlekedés községesítését. Ismét Európai színvonalra emelték a közműhálózatot. A településpolitikában megbecsülésre méltó hagyomány érvényesült azzal, hogy az építkezések szervezésénél és kivitelezésénél a főváros messzemenően élt hatósági jogkörével. Ezekről az erőfeszítésekről csakúgy, mint városrendező és városképet alkotó tervekről sokat tudunk meg a kötetből. Ha a panamákat nem is tudták ellensúlyozni, de lehetőségeik szerint szorgalmazták az együttműködést korszerűen építkező mérnöki csoportokkal. 619