Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

SZEMLE – RUNDSCHAU - K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Adattárának intézménytörténeti gyűjteménye és a közelgő múzeumi évfordulók = Institutionsgeschichtliche Sammlung des Historischen Museums der Stadt Budapest und die Jahrestage des Museums der nächsten Zeit 583-593

a gótikához ragaszkodott. A palota Mátyás által emelt új részei már nemcsak díszítésben, hanem szerkezetben is az itáliai stílust veszik át. A régebben és újabban előkerült, főként vörösmárvány faragványok, keretek, ablakok és ajtók, mennyezettöredékek, kandallók és orsós korlátok az egyéb épülettagozatokkal, majolika burkolatokkal együtt e tényt egyértelműen alátámasztják. Ezt egészíti ki Mátyás műgyűjtői tevékenysége, amelynek ránk maradt töredékei igazolják a király kivételes érdeklődését mind a tudomány, mind a művészet minden ága iránt. Az ő udvarában teljesedik ki a már évszázados helyi hagyományokkal rendelkező színes mázas kályhacsempe készítés. Gerevich elmélyíti azt a már korábban ismert megállapítást, amely szerint a reneszánsz művészet izmosodása és nagymértékű elterjedése a Jagelló-korszak elejére esik. E fejlődési vonal tehát erőteljesen alátámasztja a kötet ugyanezen időszakra vonatkozó várostörténeti következtetéseit. Ki kell emelni a szerzőnek azt a helyes és megalapozott törekvését is, amely a főváros művészeti fejlődését mindig országos összefüggésben vizsgálja és értékeli. A kimagaslóan szép és gondos kiállítású két kötet középkori tanulmányainak különleges értéket ad az a körülmény, hogy az utóbbi négy évtized kutatásainak valóban hatalmasan kibővült történeti és tárgyi anyagát nemcsak rendszerezi, hanem olyan új összefüggésekbe ágyazza, amelyek a korábbi ismereteknél jóval megfoghatóbbá teszik a középkori magyar főváros országos és európai jelentőségét. Entz Géza Török hódoltság kora A magyarországi török kor történetének bármely részletével foglalkozó munkák mindig széles körű érdeklődésre tarthattak számot. Ezért előzte meg komoly várakozás a Budapest története ll-ik kötetének a megjelenését, amelyben a kor olyan kiváló ismerője, mint Fekete Lajos és a kor magyar vonatkozásainak jeles kutatója Nagy Lajos mutatják be fővárosunk történetének súlyos harcokkal teli másfélszázados történetét. A jelenlegi mű valójában nem újonnan készült munka, hanem Fekete Lajosnak 1944ben az akkori Budapest története III. köteteként „Budapest a törökkorban" c. megjelent alapvető munkájának jelentős mértékben összevont, lerövidített és több helyen — az újabb történeti kutatások eredményei alapján — átdolgozott, illetve bővített kiadása. Ez a nehéz feladat Nagy Lajosra hárult, aki igyekezett ennek eleget tenni. A korábbi műhöz viszonyítva az újonnan megjelent kiadvány szerkezeti felépítése több szempontból is változást jelent. Elsősorban megváltozott több esetben az egyes fejezetek címe és korábbi sorrendjük is némileg változott. Az újabb fejezetek egy része két fejezet egyes részeinek összevonásából született, más részük pedig egy korábbi fejezet szétválasztásából. Ez utóbbi módon jött létre a hajdani „Az iszlám védőgátja" c. fejezetből a mostani mű első és hetedik — egyben utolsó — fejezete. 605