Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Soproni Sándor - Entz Géza - Gerő Győző: Budapest története I-II. – Budapest története az őskortól az Árpád-kor végéig. Írták Nagy Tibor, Győrffy György, Gerevich László. Budapest története a későbbi középkorban és a török hódoltság idején. Írták Kubinyi András, Gerevich László, Fekete Lajos, Nagy Lajos. Főszerkesztő Gerevich László. Kötetszerkesztők Gerevich László, Kosáry Domokos. Bp., 1973. "Budapest története" és az újabb aquincumi ásatások. Középkor. Török hódoltság kora 595-597, 598-605, 606-607

A munka hét fejezetben igyekszik bemutatni magát a várost és annak életét. Az első fejezet azokat a visszafoglalási kísérleteket igyekszik bemutatni, amelyeket a császáriak indítottak Buda és Pest, de elsősorban az ország székvárosa Buda — ellen. Itt elsősorban az 1542. évi ostrom értékelésével kapcsolatban találunk eltérést Fekete korábbi munkájához viszonyítva. A második fejezet a három várost, Budát, Pestet és Óbudát, valamint ezek környékét tárgyalja topográfiai szempontból. Itt ki kell emelnünk Nagy Lajosnak a török kori Pestre vonatkozó újabb kutatási eredményeit, valamint Buda és Pest környékének leírását, amit a korábbi kiadvány bizonyos vonatkozásaiban csak kismértékben érintett. Jelentős mértékben került átdolgozásra és kiegészítésre a „Gazdasági élet" c. harmadik fejezet. Ezt elsősorban az utóbbi évtizedek gazdaságtörténeti kutatásai tették indokolttá. A társadalmi viszonyokat és a társadalmi életet a negyedik fejezet mutatja be szemléletesen, míg a következőben a közigazgatással és a város igazgatásával ismerkedhetünk meg. Ez utóbbi rész jelentősebb átdolgozásra került a kutatások újabb eredményei alapján. A hatodik fejezetben az itt működő egyházakról, az iskolákról és az irodalomról nyerünk tájékoztatást. A befejező utolsó fejezet Buda visszafoglalásának történetével zárja a korszakot. A város 1684. évi ostromát is e fejezetben tárgyalja a szerző nyilván abból a meggondolásból, hogy ez tulajdonképpen már az 1686-os visszafoglalásnak mintegy az előjátéka volt. Célszerű lett volna azonban az 1684. évi ostromról — mint sikertelen visszafoglalási kísérletről — az ostromokat tárgyaló első fejezetben megemlékezni. A munkát eléggé jól válogatott képanyag egészíti ki. Budapest török korát bemutató munka egy kötet részeként jelent meg és így módunkban van a kötetben szereplő tanulmányokkal történő bizonyos szerkezeti összehasonlításra is. Ebből eredően hiányolnunk kell a jegyzet apparátust, amely egy ilyen tudományos jellegű munkánál elengedhetetlen lett volna, annál is inkább, mivel azt a másik két tanulmány esetében nem nélkülözzük. Ami a tartalmi részt illeti, az az adott korszakról jó keresztmetszetet ad, de nem mindenütt veszi figyelembe azt, hogy az újabb kutatási eredmények néhány korábbi megállapítást nem egy esetben igen jelentős mértékben módosítanak és bizonyos felfogásokat alapvetően megváltoztattak, lyen ma már nem tartható megállapításokkal találkozunk a második fejezet végén „A városkép változása Budán és Pesten" c. alfejezetben, a dzsámikkal kapcsolatban. Budapest területén a felszabadulást követő évtizedekben folytatott nagyméretű ásatások és műemléki feltárások során jelentős török maradványok és az anyagi kultúra nagy mennyiségű tárgyi emlékanyaga került elő. Sajnálatos módon azonban ezeknek a bemutatása hiányzik a kötetből. Ez az anyag megérdemelt volna egy olyan „Függelék"-et, mint amilyen az 1944-es kiadványban található, amely a török építészet, az iparművesség és a fazekasság emlékeit szélesebb körben ismerteti meg az olvasóval. Ennek a hiánya azonban semmiképp sem írható a szerzőpáros terhére. 606