Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

SZEMLE – RUNDSCHAU - K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Adattárának intézménytörténeti gyűjteménye és a közelgő múzeumi évfordulók = Institutionsgeschichtliche Sammlung des Historischen Museums der Stadt Budapest und die Jahrestage des Museums der nächsten Zeit 583-593

zett. Buda életerejét mutatja az a tény, hogy a rövid, de pusztító török megszállás 1526ban, majd 1529-ben sem hozott benne helyrehozhatatlan veszteséget. A döntő csapás 1541-ben következett be. Buda végleges elestével a várost másfél évszázadra kikapcsolta az ország testéből és fővárosi szerep helyett egy, a korszerű Európától merőben elütő keleti biroralom elhanyagolt határvárosává süllyesztette. A század közepén nagy lendülettel meginduló és azóta is folyó régészeti kutatások rendkívül gazdag és egyre nagyobb távlatokat nyitó eredményei tették lehetővé a főváros mai- területe gótikus és reneszánsz művészete kifejtését és értékelését. Esztergom és Székesfehérvár után Buda az a legfőbb művészeti központ, amelynek súlyos pusztulása egész középkori művészetünk legfájóbb veszteségének tartható. A szóban forgó ásatások ugyan csak töredékeket hozhattak jobbára felszínre, mégis sokszorosan bővítették ismereteinket és lényegében tisztázták a legfontosabb, eddig eltűntként számon tartott műemlékeknek, sőt ezek együtteseinek helyét, szerkezetét, számos részletét. E körülmény elsősorban a királyi palota és a Várnegyed vonatkozásában hozott döntő változást, de Pesten és a két főtelepüléshez csatlakozó kisebb-nagyobb települések tekintetében is rendkívüli jelentőségű. A több mint egy évtizedre visszatekintő és most is folyó óbudai feltárások megtalálták a település legnevezetesebb középkori épületegyüttesét a klarissza kolostort, a ferencesek templomát, a Margit kápolnát, számos világi épületet és a királyi majd királynői palota további részleteit. Ezek természetesen már nem szerepelhettek e kötetben, de világosan bizonyítják, milyen nagy lehetőségek rejlenek még a föld alatt. Gerevich tanulmányának 14. századi fejezetében központi helyet foglal el a budavári palota, amelynek feltárása a Várnegyedben folyt kutatásokkal együtt nemcsak Buda, hanem az ország egykorú gótikus művészetét új megvilágításba helyzte, távlatait lényegesn bővítette. Az Anjou palota emelése kapcsán mesternév is felmerült: János kőfaragóé, akit Lajos király építészeti érdemeiért adományokkal jutalmazott. Bár egyedüli vezető szerepe a palotát illetően egyelőre aligha dönthető el, valószínűnek látszik, hogy egyike lehetett a palota munkáit irányító mestereknek. Az ő körébe utalt alakos töredékek közül a finoman kidolgozott női fejes gyám bizonyára az 1974-ben megtalált Zsigmond-kori szoborcsoporthoz tartozik. Ennek későbbi előkerülése sem tette lehetővé e tanulmányban való bevonásukat és értékelésüket. A királyi palota mellett a polgárváros egyházi, de főként világi épületei jellemzésének viszont tág tere nyílt a szerkezet tekintetében csakúgy, mint a részletekre vonatkozóan. A kutatások nyomán előkerült nagy számú, nem egyszer jó művészi színvonalat is képviselő kézműipari termékek a kerámiától kezdve az üveg- és fémművességig az udvari és a polgári élet ünnepi és hétköznapi életére vetnek éles fényt. Zsigmond trónraléptétől Mátyás uralkodásának megkezdéséig terjedő évtizedek Buda gótikus művészete virágkorának tartható. Ekkor épül ki teljes pompájában a királyi palota és alakul ki a polgárváros végleges képe a telkek teljes szélességének beépítése által. A palotát és a várost egységbe foglaló új, tornyokkal és támpillérekkel megerősített fal adja meg a gótikus Buda középkori képét. Pesten ekkor kapja a Belvárosi templom tágas csarnokszentélyét ülőfülkesorának gazdag alakos festményeivel. A tanulmány utolsó fejezete a 15. század harmadik és a 16. század első harmadával foglalkozik. Ez időben a főváros művészetében a döntő szót a reneszánsz mondta ki, bár a polgári élet még inkább 604