Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

SZEMLE – RUNDSCHAU - K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Adattárának intézménytörténeti gyűjteménye és a közelgő múzeumi évfordulók = Institutionsgeschichtliche Sammlung des Historischen Museums der Stadt Budapest und die Jahrestage des Museums der nächsten Zeit 583-593

térben és az architektonikus szobrászat. Ez különösen a legkorábbi évtizedekre vonatkozik: a 11 századra és a 12. század elejére. A történeti forrásokból eléggé ismeretes Fehéregyháza Óbuda területén, ahol a Mária kápolna Árpád sírja fölött épült. A „fehér" elnevezés korai fejedelmi illetve királyi alapításra utal. A templomot gyakran emlegetik a középkori források. 1483-ban Mátyás király a kápolna gondozását az általa épített pálos kolostorra bízta. Ennek templomát és kolostorát tárták fel a Viktória téglagyár területén, de az ásatás románkori nyomokra nem bukkant. A fehéregyházi kápolna helye máig ismeretlen. Megjegyzendő, hogy a pécsváradi alapítólevélben említett Fehéregyház Baranya megyében található s így nem azonosítható az óbudai Fehéregyházával (Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Budapest, 1966. 301). Az óbudai prépostság 14. századi temploma ásatása során előkerült fejezettöredék kétségtelenül az úgynevezett palmettás faragványok csoportjába tartozik s így 11. századi épület, feltehetően a Péter király alapításának tulajdonítható templom tartozéka lehetett. A pesti római castrumba épített Mária kápolnába temették 1046-ban Szent Gellértet. Erről adhat hírt az a szalagfonatos keretkő, amelyet másodlagosan koragótikus bordává faragtak át. E kápolna volt a mai belvárosi plébániatemplom románkori maradványaiból ismert épületének elődje. A 12. század elejéről már több tárgyi emlék ismert. Az akantuszleveles oszlop- és pillérfők sorolhatók elsősorban ide, amelyek részben az óbudai korai prépostsági templomhoz tartoztak, részben — Gerevich szerint — a budai Várból származnak. Nehéz azonban jelenlegi tudásunk szerint elképzelni, hogy ott milyen épülethez volnának kapcsolhatók. Másodlagos felhasználásuk feltételezése valószínűbbnek tűnik. Ugyancsak a 12. század elejére utal a tabáni Krisztus relief és a Rudas fürdő falában másodlagos beépítésben talált kerub dombormű. Ezek valószínűleg a Kelenföldnek vagy Kispestnek nevezett Várhegy alatti település Gellért püspöknek szentelt templomából származnak. Óbuda művészeti fejlődéséhez köthetők azok a magas művészi és technikai színvonalon álló faragványok, amelyek bonyolultan kígyózó indák között állatalakokat jelenítenek meg. Ez a stílus a pécsi székesegyház és a somogyvári bencés apátság hasonló faragványaival rokonítható. A pesti plébániatemplom románkori maradványai, de főként az óbudai királyi vár már a 13. század első harmadát idézik. Ez utóbbinak kiemelkedő szerep jutott az Esztergomban megindult korai gótikus udvari műhely tevékenységében, amint erről e kötet megjelenése után 1978-ban az Árpád-kori művészetet bemutató székesfehérvári kiállítás bizonyságot tett. Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy a mongol támadásig Óbuda játszotta a mai főváros területén a vezető szerepet. A megmaradt emlékek töredékességükben is magas művészi színvonalú művészi központról adnak hírt, amely a 12—13. század fordulójától lépést tudott tartani az európai fejlődés korszerű törekvéseivel is. Óbudával szemben a tatár pusztítás utáni újjáépítés a Várhegyet tolta előtérbe s IV. Béla ottani városalapítása nemcsak a szóban forgó területen, hanem országosan is eldöntötte a Pesti Üj Hegy településének végleges fővárossá válását. A 13. század második felében a Várhegyen történt egyházi és világi építkezések máig terjedő érvénnyel szabták meg a település szerkezetét, erődítését és kialakították az új stílusnak: a gótikának minden 601