Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

SZEMLE – RUNDSCHAU - K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum Adattárának intézménytörténeti gyűjteménye és a közelgő múzeumi évfordulók = Institutionsgeschichtliche Sammlung des Historischen Museums der Stadt Budapest und die Jahrestage des Museums der nächsten Zeit 583-593

lényeges épülettípusát, ezáltal a magyarországi gótikus város minden lényeges elemét. Mindebben a királynak elsőrendű szerep jutott. Bár Gerevich most ismertetett összefoglalása óta kiderült, hogy a Várhegyen a tatárjárás előtt is volt már szerényebb település, a város lényeges kialakulása részleteiben is kétségtelenül 1242 után következett be. E korábbi település megléte viszont újabb lehetőségeket nyithat eddig bizonytalan kérdések megválaszolására, pl. a Mária templom esetleges előzményeire. Gerevich tanulmánya először legjelentősebb egyházi épületekkel foglalkozik. Közülük a budai és a Nyulak szigetén emelt koldulórendi építkezések kapnak mind a település fejlesztése, mind a művészet szempontjából különleges hangsúlyt. Szent Margit síremlékével kapcsolatban csak Lux Kálmán rekonstrukcióját ismerheti s így Lővei Pál 1980-ban megjelent dolgozatának megállapításait még nem veheti tekintetbe. A település új, de akkor még hevenyészett erődítése az ásatások eredménye alapján már megfogható. A Várhegy déli fokán feltételezett királyi szálláshely meglétét elsősorban a kétségtelenül e korszakra tehető, nagyszámú idomtégla töredékből vezeti le. Igen jelentős az az összefoglalás, amelyet a második világháború utáni régészeti kutatások nyomán a lakóházak kialakulásáról olvashatunk. Az általában emeletes kőépületek csak a telek fele szélességét foglalják el. A házak keskeny homlokzatukkal fordulnak az utca felé, tehát falusias, úgynevezett fésűs beépítésű utcahálózat jön létre. A kapualjas megoldás későbbi fejlemény, bár néhány korai példa is akad. Az Uri utca 31. számú, emeletén kapcsolt ablakos ház e kötetben való szerepeltetését nem tartom indokoltnak. Inkább a 14. század közepén, második felében találná meg helyét. A budai kőépítkezesek a környéken is elterjedtek. E tekintetben Csőt falu háromnégy helyiséges, sárral összerakott kőfalas, szabályos utcasort alkotó házsora igen fejlett fokot képvisel. Egyterű, eredetileg félkörívű szentéllyel záródó temploma is arra vall, hogy a falu a tatárjárás után épült. * * * Ali. kötet háromnegyed része foglalkozik a 14. századtól a 16. századig terjedően a főváros tágabban értelmezett területének történetével és művészetével. Éles határt jelent az 1541. év, amikor a török hatalom végleg elfoglalta Budát és százötven évig birtokában tartotta. A történeti nagy fejezetet Kubinyi András írta. E terjedelmes tanulmány a kötetnek mintegy felét teszi ki. A főváros gótikus művészetének kiteljesedését és a reneszánsz első korszakát Gerevich László mutatja be. Mindkét tanulmány az adatok gazdagságában, azokból vonható következtetésekben és a teljes történeti és művészeti kép kialakításában a korábbi hasonló közleményeket messze túlszárnyalja. A történeti kutatások elmélyülése, újabb, eddig kevéssé vagy egyáltalában nem ismert összefüggések kimunkálása, az európai várostörténetírás legfrissebb eredményeinek a szóban forgó témára való gondosan mérlegelt alkalmazása párosodott a nagyarányú régészeti feltárások történeti és művészeti eredményeivel, így a tekintélyes hiányok ellenére is Buda, Pest, Óbuda és a hozzájuk kapcsolható települések gazdasági, társadalmi, kormányzati és művelődési viszonyairól az eddigieket sokszorosan felülmúló hitelességgel és változatossággal volt megrajzolható azok kibontakozásának képe, e települések egészének és részleteinek élete. A mindenkori király602