Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

SZEMLE – RUNDSCHAU - Létay Miklós: A budapesti helytörténeti kiállításokról = Über die Budapester ortgeschichtlichen Ausstellungen 559-566

lődésének fontosabb mozzanatait. Ebből a „képes életrajz"-bó1 kitűnik, hogy ezen az ókori és középkori előzményeket nélkülöző területen' a XIX. század második felében robbanásszerű fejlődés következett be, melynek során az egykori szőlőskertek, kőbányák helyén jelentős iparral rendelkező kerület született. Ami a tárgyakat illeti, már csak időrendi okokból is először a Conti kápolna és a csősztorony, a két legrégebbi műemlék makettjét érdemes szemügyre venni. Ezek mellett három vitrin tartalmazza a kisebb tárgyakat, így például az első a tégla-, fajansz-, porcelán-, illetve a sörgyártás emlékeit (téglák, edények, üvegpalackok, reklámtábla), a második a helyi kisipar néhány szerszámát, cégtábláját, üzleti nyomtatványait, a harmadik pedig a kulturális- és társadalmi élet tartozékait (levelezőlapok, pecsétnyomó, sportegyesületi zászló, meghívó, ceruzák, iskolai évkönyv, színházi plakát). Ahogy a bevezetőben már jeleztük, bizonyos tanulságok levonására, általános benyomásaink összegezésére a „Rákospalota 700 éve" című időszaki kiállítással is foglalkozunk. Elkészítésének gondolata abból fakadt, hogy a középkori oklevelek 1281-ben említik először a helységet. A szakszerűség érdekében a szervezők két régészt és egy etnográfust kértek fel a rendezésre, míg a kivitelezésre grafikust szerződtettek. A kölcsönzött installációt a Polák Károly Úttörőház nagytermében állították fel. A tablóra került fényképek, szövegek, térképek teljes történeti áttekintést adtak, hiszen a bronz-, vas- és avarkori régészeti kultúrákkal kezdték és az újpalotai lakóteleppel fejezték be a XV. kerület életrajzát. Ismét a mai peremkerületek többségére jellemző kép tárult elénk; a korábban még csak Pest-Buda környéki falu mezőgazdasági termékekkel, munkaerővel látja el a fővárost, majd annak közigazgatási részévé beolvadva jelentős munka- és (vagy) lakóhellyé válik. Négy nagyméretű vitrinben sok és igen változatos tárgy került közszemlére, nevezetesen urnák, ruhadíszek, kályhacsempék, ékszerek, ónkanna, plakátok, zászló, pecsétek, népviseleti darabok, mosószerek, makettek stb. A kiállításhoz szórólap készült, mely néhány mondatban összefoglalta Rákospalota történetét és ismertette a látnivalókat. A jubileumi év során a kerület ünnepi ülést rendezett, ahol tudományos és közigazgatási szakemberek tartottak diaképekkel illusztrált előadásokat a városrész múltjáról jelenéről és jövőjéről. Eddig egyenként vettük számba a helytörténeti kiállításokat, az alábbiakban viszont általános érvényű szempontok alapján vizsgáljuk e témát. A kerületeken belül a kiállítások jól megközelíthető, központi helyen vannak. Mégis szinte keresni kell őket, mivel nincs semmilyen reklám vagy irányítótábla, mely felhívná a figyelmet, illetve útbaigazítana. Közterületről lévén szó, ezt a hiányt az illetékes kerületi tanácsoknak kellene pótolni. Az adott épületen belüli elhelyezés a rossztól (Csepel) a jóig (Óbuda) terjed, vagyis minden változat előfordul. A kiállítások összeállításán érzékelhető, hogy általában történészek végezték vagy működtek közre. Mégis szembeötlő hibák találhatók a rendezésben, megerősítve azt a tényt, hogy a kiállítás készítés mesterség, amelyhez érzék kell, ez pedig nem következik automatikusan az egyetemi végzettségből. Ezért csak helyeselhető, hogy két esetben (Kőbánya, Rákospalota) ezirányú tapasztalatokkal rendelkező, országos múzeumokban dolgozó szakembereket kértek fel. 561