Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

SZEMLE – RUNDSCHAU - Létay Miklós: A budapesti helytörténeti kiállításokról = Über die Budapester ortgeschichtlichen Ausstellungen 559-566

A kiállítás két helyisége közül az egyikben egy teljes szobabelső és egy konyha részlete nyert elhelyezést. A berendezés a paraszti és polgári vonások keveredését, illetve ezen keresztül a közeli főváros hatását mutatja. Kár, hogy magyarázó szöveg egyáltalában nincs, így a közönség nem ismerheti meg a legfontosabb adatokat. A másik helyiségben gazdasági munkaeszközök sorakoznak, azt a benyomást keltve, mintha egy kamrába vagy fészerbe pillantanánk be. A gyenge megvilágítás és a zsúfolt elrendezés bármennyire is közelít a valósághoz, talán hasznosabb lett volna ezektől eltekinteni. Végül a legfiatalabb kiállítási egységről, „A konyha emlékei"-ről kell szólnunk. A terem egyik oldalán a háztartás megannyi tartozéka sorakozik az üveggel fedett polcokon, a másik oldalon pedig egy konyharészlet látható. S itt ismételten valamiféle eligazító szöveget hiányolunk, mert bár a látogatók általában nem szeretnek olvasni (ezt felmérések tucatjai bizonyítják), a minimális információról nem lenne szabad lemondani. Újpest központjában, egy modern lakóház földszinti szobájában kapott otthont a IV. kerület helytörténeti kiállítása. Szinte minden négyzetcentimétert iskolai üveges könyvtárszekrények foglalnak el, melyeket a legkülönbözőbb tárgyak töltenek meg. Egyes vitrinekben bizonyos témákra (pl. régészeti korok, bőrgyártás, faipar, életmód) vonatkozó anyagok (szerszámok, izzók, háztartási eszközök, nyomtatványok, fényképek) szerepelnek, más vitrinek viszont vegyes tárgyakat tartalmaznak, melyek egymás mellé kerülése teljesen indokolatlan s ezáltal zavaróan hat. A falakon képek tucatjai függenek, alattuk emléktáblák és egyéb faragott kövek sorakoznak. Az itt összegyűjtött anyag mennyisége és a rendelkezésre álló tér nagysága nincs arányban egymással, azaz óriási a zsúfoltság. Ennek következtében a látogató számára lehetetlen az 1831. évi alapításától ipari jellegű terület alakulásának, fejlődésének megismerése. Mivel a kiállítási hely növelésére nincs reális lehetőség, a műtárgyak számát kellene csökkenteni, elsősorban a rossz állapotban levők kiiktatásával. A X. kerületben a helytörténeti mozgalom budapesti viszonylatban páratlan bemutatóval dicsekedhet. 1977 óta a Szocialista Brigádok Parkjában, a szabadban áll az állandó téglaipari kiállítás. Ennek alapötletét részben Kőbánya története szolgáltatta. Ismeretes, hogy a kerületben 1838-tól folyik nagyüzemi téglagyártás, mely a XIX. század során egyre nagyobb méreteket öltött s termékeivel fokozatosan felváltotta a fővárosi építkezéseken az ugyancsak itt bányászott követ. Ha ehhez még hozzávesszük a többi városrészben - különösen Óbudán - üzemelt téglavetőket is, akkor mind időben, mind térben rendkívül sokféle gyártmánnyal kell számolnunk. Ezekből mutat be csaknem száz darabot a szabadtéri kiállítás, amelynek létrejöttét főleg időszerűsége miatt üdvözölhetjük, mivel az 1970-es évek nagy szanálásai következtében ezek a régi téglák máskülönben elpusztultak volna. Bár más célra szolgáltak, földrajzi szempontból mégis indokolt, hogy a parknak ezen a pontján került elhelyezésre az Újhegy egykori csordakútjának kőből faragott itatóvályúja és a Rákos-patakon 1842-ben létesített Korkusz malom egyik őrlőköve. Pontosan öt évvel később, a X. ker. Halom u. 37. számú Ifjúsági Ház alagsorában megnyílt a „Fejezetek Kőbánya történetéből" című állandó kiállítás. A falak mentén álló tablókon fényképek, térképek, plakátok szemléltetik a városrész történetének, fej560