Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

KÖZLEMÉNYEK – MITTEILUNGEN - Nagy Dezső: Egy születő nagyváros lakosságának foglalkozási megoszlása a pesti 1841/42. évi adólajstrom alapján = Die Beschäftigungsverteilung einer im Entstehen begriffenen Großstadt aufgrund des Pester Steuerregisters vom Jahre 1841/42 513-537

rok társadalmi jelentősége is számottevő volt, hiszen valóságos népünnepélyekké alakultak: vásári szórakoztatók, mutatványosok sokasága, bábszínház, cirkusz, állatseregletek, állatheccek, panorámák, panoptikumok, vízenjárók, gyorsfutók, tűzijátékok s egyéb vásári furcsaságok szórakoztatták az álmélkodó tömeget. Később a hetivásárokat fokozatosan az épülő vásárcsarnokokba szorították, s az országos vásárok feladatait a szervezettebb belkereskedelmi vállalatok és vállalkozók vették át. Ezekben az években számos külföldi utazó járt hazánkban és Pest-Budán is. Érzékletes, hiteles leírásokban örökítették meg élményeiket: John Paget, Miss Pardoe, Thouvenal francia külügyminiszter és Andersen, dán meseíró beszámolója közül, ez utóbbi emlékeiből idézünk néhány sort: „Micsoda kilátás! De hogyan is lehetne ezt szavakkal lefesteni? Hogy volna érzékelhető a napfény, amely beragyogja a szemünk elé táruló látványt (.. .) Milyen élet és milyen szorgalmasság! Magyar gavallérok, kereskedők, görögök, zsidók, katonák és parasztok csak úgy tolonganak. Éppen Medárd napi vásár van (...) A partra lépünk, vendéglőt keresünk. A vendéglő tágas és szép, de szemérmetlenül drága. Vásár idején nincsenek itt megszabott árak (. . .) Már nyomát se látni a nagy árvíznek, minden ház újra felépült, sőt újabb és szebb lett minden .. ."

11 Ime, így mutatkozott meg a születő nagyváros külső képe a nagy dán meseírónak. Pesten ekkor igen kevert volt a népesség, inkább egy Bécset majmoló provinciális német városnak lehetett volna mondani. De az előrelépés, a jövő szellője csak betört a város szűk utcácskái közé és a kiváltságaikat féltékenyen őrizgető pesti német patríciusok sem akadályozhatták meg városunk előbbre lépést, amely 30 év múltán az ország fővárosává tette. Ezt az előrelépést jelzi a pesti tanács határozata a magyar nyelv bevezetéséről: 1840. augusztus 22-én.

12 Milyen volt az élet Pesten az 1840-es évek elején? A belső városrészekben sok utca kövezett volt, de a külön gyalogjárók csak ekkor kezdtek épülni. A külvárosokban sok volt a kövezetlen utca. Egyes utcákat már tűrhetően világítottak, de holdtölte előtt és után öt nappal nem gyújtották meg a lámpákat. Ezért a tisztes polgárok, ha elmaradtak otthonról, lámpásokat vittek magukkal. Sok kívánnivalót hagyott hátra az utcák tisztán tartása, s a tereké is. Ekkor még Pestnek vízvezetéke nem volt, így számos háznak saját kútja adta a vizet. A Belvárosban mindmáig megtalálhatók e kutak és kútszobrok. Az utcákon lajtos szekerek jártak, hangos szóval kínálgatták róluk a Duna-vizet. Az itt lakók a legnagyobb istencsapásáhak a port és sarat tartották. Ha a Rákos vagy a Gubacs-puszta homokja felkerekedett, nem volt ellene védekezés: behatolt a Belváros korzójára s a lakásokba is. Az udvarokban, ahol mindenféle mesteremberek dolgoztak, istállókat is találhattunk, melyek körül orrfacsaró szagok terjengtek. Az építészetben a barokk és empire öröksége, az élet egyéb vonatkozásaiban viszont a biedermeier uralkodott. A középületeket ekkor 515