Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
KÖZLEMÉNYEK – MITTEILUNGEN - Tardy Lajos: Dunai hajóút a török kiűzése után, 1698 = Eine Donaureise in 1698, nach Vertreibung der Türken 473-481
zötti érintkezéseiről, politikai és udvariassági látogatásairól, a protokolláris eseményekről, majd magukról a béketárgyalásokról, végezetül pedig a szerződés szövegét ismerteti. Számunkra különös érdekességgel bírnak a hazánk művelődéstörténetében jelentős szerepet vitt a béketárgyalásokon is résztvett Luigi Ferdinando Marsigliról feljegyzett adatok is. Az utazás, a helyváltoztatás mozgalmasságának eléggé szürke tükrözése helyett a karlócai tárgyalások kulisszatitkaiba tekinthetünk be. A szerződések ünnepélyes aláírása után „február 2-án elhagytuk Karlócát és még ugyanezen a napon hajón átkeltünk a Dunán Péterváradra (mivel a jégzajlás használhatatlanná tette a hajóhidat). Az éjszakát Futtakon töltöttük, majd Pécs, Zombor, Baja és Kiskunhalas érintésével Kecskemétre érkeztünk. Itt három hétig vesztegeltünk, mert ki kellett várnunk, hogy a ratifikált békepontozatokat a két szerződő császár kicserélje. Ottani tartózkodásunk ideje alatt a Bécsbe utazó Marsigli ezredes urat Kecskemét környékén két ízben is rablók támadták meg, melynek során két sebet kapott. Szakácsa viszont, aki kardjával ugyancsak bátran védekezett, öt helyen sebesült meg és belehalt sebeibe. Marsigli kíséretének néhány tagja — köztük négy muskétás — menekülésre fogta a dolgot. Azt a két rablót, aki nem adta meg magát, a környékbeli falvak egyikében elfogták és Kecskemétre kísérték, majd elrettentő példa statuálása céljából a rablótámadás helyén kerékbe törték. 1699. február 27-én Kecskemétről elindultunk Pestre. Az első éjszakát egy tanyán töltöttük, másnapra Pestre érkeztünk, ahol egy napot pihenésnek szenteltünk. Majd a repülőhídon átkeltünk Budára, ahonnan Esztergomon keresztül Neszmélybe, majd Győrbe érkeztünk, ahol — akárcsak a többi helyen — ágyuk díszsortüzével köszöntöttek bennünket. Győrött éjszakáztunk, majd Mosón érintésével Magyaróvárra érkeztünk s itt szálltunk meg éjszakára. Aztán Szalonakon 16 át Brück an der Leytha-ba, majd március 11-én szerencsésen Bécsbe érkeztünk." A hazatérés után Öttingen Wolfgang gróf személyzete feloszlott, de Hammerschmidet egy ideig még megtartotta szolgálatában. A grófi udvarmester kíséretében többször is huzamos időt töltött Magyarországon. „Szalonakon hat hétig tartózkodtam s gyakran ellátogattam Magyaróvárra, Mosonba (itt tartotta udvarát egykoron Salamon király, udvari bolondjával, Markalffal 17 )- Ahol valaha az ő vára állt, ott most egy szép vendégfogadó található és mintegy harminc ház. Ahol Markalf lakott, most egy tanyaház látható. Az egész helység Tollemille udvari kamarai tanácsos tulajdona), Mosonszentjánosba, Mososzentandrásra, Boldogasszonyra, erre a szép búcsújáró helyre és láttam a Kálváriahegyet, Krisztus-szobraival." Ezután Hammerschmid visszatér Bécsbe, nézeteltérése támad a gróffal és kilép szolgálatából. Egy ideig állást keres, majd Gallatin de Chasteaumieu császári főhadbiztos alkalmazza, akinek kíséretében Sopronba utazik: „Sopron igen szép város, körfal és mély árok övezi, előtte kiterjedt előváros, sok szőlőskerttel". Sárvár „nagyszerű átkelőhely a mocsáron keresztül, közel a Rába folyóhoz", majd „Váf 18 , újabb átkelőhely a mocsáron át, utána Pápa, ahol egy időre megszálltunk, de itt más jóban nem volt részem, mint a helyi termésű jó borban és a szabad vadászatban. Innen főnökömmel együtt Celldömölk és Sopron útbaejtésével Bécsbe utaztunk...". 477
