Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

KÖZLEMÉNYEK – MITTEILUNGEN - Tardy Lajos: Dunai hajóút a török kiűzése után, 1698 = Eine Donaureise in 1698, nach Vertreibung der Türken 473-481

zötti érintkezéseiről, politikai és udvariassági látogatásairól, a protokolláris eseményekről, majd magukról a béketárgyalásokról, végezetül pedig a szerződés szövegét ismerteti. Számunkra különös érdekességgel bírnak a hazánk művelődéstörténetében jelentős szere­pet vitt a béketárgyalásokon is résztvett Luigi Ferdinando Marsigliról feljegyzett adatok is. Az utazás, a helyváltoztatás mozgalmasságának eléggé szürke tükrözése helyett a kar­lócai tárgyalások kulisszatitkaiba tekinthetünk be. A szerződések ünnepélyes aláírása után „február 2-án elhagytuk Karlócát és még ugyanezen a napon hajón átkeltünk a Dunán Péterváradra (mivel a jégzajlás használha­tatlanná tette a hajóhidat). Az éjszakát Futtakon töltöttük, majd Pécs, Zombor, Baja és Kiskunhalas érintésével Kecskemétre érkeztünk. Itt három hétig vesztegeltünk, mert ki kellett várnunk, hogy a ratifikált békepontozatokat a két szerződő császár kicserélje. Ottani tartózkodásunk ideje alatt a Bécsbe utazó Marsigli ezredes urat Kecskemét kör­nyékén két ízben is rablók támadták meg, melynek során két sebet kapott. Szakácsa vi­szont, aki kardjával ugyancsak bátran védekezett, öt helyen sebesült meg és belehalt sebeibe. Marsigli kíséretének néhány tagja — köztük négy muskétás — menekülésre fogta a dolgot. Azt a két rablót, aki nem adta meg magát, a környékbeli falvak egyikében el­fogták és Kecskemétre kísérték, majd elrettentő példa statuálása céljából a rablótámadás helyén kerékbe törték. 1699. február 27-én Kecskemétről elindultunk Pestre. Az első éjszakát egy tanyán töltöttük, másnapra Pestre érkeztünk, ahol egy napot pihenésnek szenteltünk. Majd a re­pülőhídon átkeltünk Budára, ahonnan Esztergomon keresztül Neszmélybe, majd Győrbe érkeztünk, ahol — akárcsak a többi helyen — ágyuk díszsortüzével köszöntöttek ben­nünket. Győrött éjszakáztunk, majd Mosón érintésével Magyaróvárra érkeztünk s itt szálltunk meg éjszakára. Aztán Szalonakon 16 át Brück an der Leytha-ba, majd március 11-én szerencsésen Bécsbe érkeztünk." A hazatérés után Öttingen Wolfgang gróf személyzete feloszlott, de Hammerschmidet egy ideig még megtartotta szolgálatában. A grófi udvarmester kíséretében többször is huzamos időt töltött Magyarországon. „Szalonakon hat hétig tartózkodtam s gyakran ellátogattam Magyaróvárra, Mosonba (itt tartotta udvarát egykoron Salamon király, ud­vari bolondjával, Markalffal 17 )- Ahol valaha az ő vára állt, ott most egy szép vendégfoga­dó található és mintegy harminc ház. Ahol Markalf lakott, most egy tanyaház látható. Az egész helység Tollemille udvari kamarai tanácsos tulajdona), Mosonszentjánosba, Mososzentandrásra, Boldogasszonyra, erre a szép búcsújáró helyre és láttam a Kálvária­hegyet, Krisztus-szobraival." Ezután Hammerschmid visszatér Bécsbe, nézeteltérése támad a gróffal és kilép szolgálatából. Egy ideig állást keres, majd Gallatin de Chasteaumieu császári főhadbiztos alkalmazza, akinek kíséretében Sopronba utazik: „Sopron igen szép város, körfal és mély árok övezi, előtte kiterjedt előváros, sok szőlőskerttel". Sárvár „nagyszerű átkelőhely a mocsáron keresztül, közel a Rába folyóhoz", majd „Váf 18 , újabb átkelőhely a mocsáron át, utána Pápa, ahol egy időre megszálltunk, de itt más jóban nem volt részem, mint a he­lyi termésű jó borban és a szabad vadászatban. Innen főnökömmel együtt Celldömölk és Sopron útbaejtésével Bécsbe utaztunk...". 477

Next

/
Thumbnails
Contents