Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

KÖZLEMÉNYEK – MITTEILUNGEN - Tardy Lajos: Dunai hajóút a török kiűzése után, 1698 = Eine Donaureise in 1698, nach Vertreibung der Türken 473-481

TARDY LAJOS DUNAI HAJÓÚT A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN (1698) A török hódoltságot követő évtizedek Magyarországával foglalkozó útleírás-irodalom mind számszerűen, mind terjedelmét tekintve, mind pedig a tartalmi minőség vonatkozásában — erősen visszaesett Tulajdonítható ez a Fényes Portával fenntartott diplomáciai érintkezés megritkulasának, részben más útvonalra terelődésének s ezzel együttjáróan a követi missziókról szóló útibeszámolók magyar szempontból érdektelenné válásának. De talán még inkább annak a körülménynek, hogy Magyarország elvesztette a kor élményekre sóvárgó utazói számára az oszmán világ előretolt bástyája exotikumot igérő színterének szerepét — anélkül azonban, hogy a másfél évszázados megszállás utáni aléltságból már feleszmélhetett és saját vonzó színeit, melyek korábban és később annyi külföldi útleíró érdeklődését megragadták, visszanyerte volna. Ezért is érdemes elővenni Johann Caspar Anton Hammerschmid eléggé ösztövér útifeljegyzéseinek magyarországi részleteit, annál is inkább, mivel közléseinek szűkszavúságáért meglehetősen kárpótolnak az általa látott magyar városokról készített rajzai, melyek a gyakorlatlan kézre valló viszonylagosan kezdetleges kivitel ellenére mégiscsak gazdagítják e korra vonatkozó városkép-anyagunkat. A kézirat szerzőjéről, Hammerschmidről jóformán csak annyit tudunk, amennyit útifeljegyzéseinek elején önmagáról elmond; életének befejező szakaszát pedig munkásságának osztrák méltatója, V. 0. Ludwig

1 sem tudta rekonstruálni. 1672. december 31-én született a csehországi Lichtenstadtban (ma: Hroznetin). Iskoláit szülőfalujában kezdte meg, majd a szomszéd város piarista gimnáziumában folytatta, de tanulmányait idő előtt be kellett fejeznie, mivel apja nem volt hajlandó a költségek viselésére. A helyi közigazgatásban kap állást, a járási főnökség gazdasági hivatalában, majd a badeni őrgróf szolgálatában Írnokként dolgozik. Ebben a minőségben örökös kiszállások tarkítják szürke hivatalnoki pályáját és lassan életelemévé válik a gyakori utazás. Néhány évig csak a szülőfalujához többé-kevésbé közel fekvő községekbe, mezővárosokba vezeti útja, de nem sokkal később már Ausztriát és Bajorországot is bejárja. A látottakat szorgalmasan feljegyzi útinaplójába; ahol régiségekre, várromokra, tornyokra, szép templomokra, öreg ágyukra bukkan, mindenről megemlékezik néhány szóval, hiányos műveltsége azonban meggátolja abban, hogy az igazi műértő szemével lássa a kitárulkozó világot. 473