Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
KÖZLEMÉNYEK – MITTEILUNGEN - Tardy Lajos: Dunai hajóút a török kiűzése után, 1698 = Eine Donaureise in 1698, nach Vertreibung der Türken 473-481
1698-ban elveszti állását, anyagi gondok közé kerül; ekkor Bécsben Borckhart udvari titkár jóvoltából Huyn gróf szolgálatába léphetne, mint kulcsár — ami az örökös vándorlásokra sóvárgó Hammerschmidnek éppenséggel nincsen ínyére. Kapóra jön neki, amikor arról értesül, hogy Wolfgang Öttingen gróf császári követ — aki Magyarországra készül, hogy az oszmán birodalom meghatalmazottaival folytatott tárgyalásokat békeszerződéssel lezárja - kísérőszemélyzetet toboroz. „Kedvet kaptam arra, hogy Magyarországgal is megismerkedjem, s jelentkeztem a grófnál, aki teljes ellátás mellett havi 25 forint fizetéssel mint élelmezési tisztet felfogadott" — írja naplóírónk feljegyzéseiben, amelyeket a bécsi útrakeléstől kezdve bocsátunk magyar fordításban az olvasó rendelkezésére. „Az Ottoman Portával 1698-ban Szlavóniában folytatandó béketárgyalásokra induló császári követség útinaplója Mivel néhány napig rendkívül erős ellenszél dühöngött, csak szeptember 27-én délután három órakor keltünk útra, miután a szél valamennyire lecsillapodott. Bal oldal felől magunk mögött hagytuk Baselaut, de négy órányi út után két mérfölddel Bécs alatt, Neugebaunál már ki kellett kötnünk, mivel az ismét felerősödött szél miatt a hajósok nem mertek az út folytatására vállalkozni. Szeptember 28-ra azonban a szél erőssége csökkent és folytathattuk utazásunkat. De alig hagytuk jobb felől magunk mögött Ebersdorfot, amikor ismét nagy szél kerekedett és kevés híján rásodort egy öreg fatönkre, melyet azonban szerencsésen elkerültünk. Ám nyomban ezután zátonyra futottunk és ha hajónk orrának vasalása egyenes lett volna 2 , feltétlenül darabokra tört volna. Ezután Fischamendbe érkeztünk, ahol már ott vesztegelt az e hó 24-én elindult velencei hajó. Majd Petronell következett, melynek várát Traun gróf, az alsó-ausztriai rendek marsallja birtokolja. Ezt Dévény* követi, egy régi vár, melyet a török a lezajlott háború folyamán hasztalanul igyekezett elfoglalni. Utána Hainburg mezőváros tűnik fel, ahol a törökök 1683-ban mérhetetlenül sok embert mészároltak le. Lemb falu után egy Deutsch-Altenburg nevű falu mellett hajóztunk el, este négy órakor pedig elérkeztünk Pozsonyba. Nem nagy város, házai alacsonyak; mellette a hegyen emelkedik a szép királyi vár. Elindultunk a város megtekintésére; főleg a Szent Márton-templomot és a jezsuiták szép gyógyszertárát néztük meg. Az elővárosban láttuk a koronázási halmot 4 , melyre a magyar király a koronázás során felvágtat és két vágást tesz Kelet felé, annak jeléül, hogy fegyvereit a török ellen fogja fordítani. Kicsi halom ez, melyet igen eléktelenít egy elhanyagolt gyalogjárda és a sok piszok. Az éjszakát hajóinkon töltöttük, majd szeptember 20-án útrakeltünk és délután Gutor mellett hajóztunk el. Az éjszakát a Halászi nevű mezővárostól két órányira fekvő szigeten töltöttük, ahol nagy tömegű vadon termő tormára bukkantunk. Szeptember 30-án korán reggel vízre szálltunk és déltájt Ásványba, egy meglehetősen nagy faluba érkeztünk. Itt ismeretséget kötöttünk egy Vajdás nevű kilencven esztendős igen gazdag paraszttal, akinek — egyebek mellett — mintegy háromszáz lova volt. De megismerkedtünk a sajátszerű magyar kenyérsütéssel, valamit lótartással is. Még aznap délután ismét útra keltünk s miután jobb kéz felől Medvét és Gönyüt, bal kéz felől pedig 474
