Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Sárközi Zoltán - Szilágyi Gábor - Gáspár Ferenc: A Fegyvergyár története, 1891-1948 = Geschichte der Waffenfabrik, 1891-1948 375-471

Növekedett a törökbálinti telep foglalkoztatottsága, miután a bányagyutacs és vadásztölténygyártást engedélyezték. A vállalat vezetősége reményeket fűzött a vadászfegyver gyártás megindításához is (a korábbi engedély csak egy meghatározott mennyiségre szólt). 391 Mind égetőbbé vált a termelés racionalizálása, különösképpen a Soroksári úti telepen. A gyár vezetősége már a jóvátételi szállítások lecsökkenése után a számára legegyszerűbb megoldást, a munkásság egyrészének elbocsájtását akarta választani. Az üzemi bizottság ezzel szemben az adminisztratív személyzet, elsősorban az igazgatók és cégvezetők számának csökkentését követelte. 1946. október 16-án tárgyalta az igazgatóság és az üzemi bizottság a vállalati ,,B" listát, amelynek során az üzemi bizottság 53 fő, elsősorban volt nyugatos, hiányosan igazolt és antidemokratikus magatartású személy, köztük számos vezető tisztviselő elbocsájtását követelte.

392 Az üzemi bizottság követelése annyiban bírálható, hogy nem vette eléggé figyelembe a szakmai szempontokat és viszonylag sok mérnök elbocsájtását kívánta, míg a vállalati vezetőség mindenkit meg akart tartani. Végül is kompromisszum jött létre, tizenhat — leginkább kompromittált — személy elbocsájtásában állapodtak meg. 1946 októberében a Soroksári úti gyárban különböző intézkedéseket tettek a termelékenység fokozására. Nyolc műhelyt egy épületbe tömörítettek, így 10%-kal csökkent az energia felhasználás, csökkentek más rezsiköltségek, könnyebbé vált az ellenőrzés is. Az összeköltöztetéssel párhuzamosan kiterjesztették a teljesítménybér rendszert, november végén az akkordban dolgozók többsége elérte a 100%-ot. A vállalat a stabilizáció kezdetétől fogva állandóan pénzhiánnyal küzdött. A pénzhiányt az országban az állam tervszerűen idézte elő, azért, hogy a forgalomban levő áru- és pénzmennyiség egyensúlyban legyen, másrészt a vállalatok tartalékait kívánta ezzel előcsalogatni. A Lampart is igyekezett a stabilizáció első napjaiban az infláció alatt előállított zománcedény, kályha, viharlámpa, stb. készleteiből bevételt szerezni. A tolómérce gyártását már 1945 őszén megkezdték, de árusíttatni csak 1947 januárjában engedték. A vállalatnak hozzá kellett nyúlnia féltve őrzött nyersanyagkészleteihez is, jelentős mennyiségű finom acél, buga és ócskavas halmozódott fel a raktárakban. Milyen is volt a vállalat általános helyzete 1947. január elsején? Az összmunkáslétszám 2374 fő volt, ebből a Soroksári úton 1211-en, a kőbányai telepen 964-en, Törökbálinton 199-en dolgoztak. A tisztviselők összlétszáma 332 fő volt. A munkáslétszám alapján a Lampart ekkor is a vas- és fémipar egyik nagyvállalata volt, ugyanebben az időpontban a Hoffherr-gyárban 1804 fő, a Láng-gépgyárban csak 1232 fő dolgozott. A kőbányai telepen az egész munkásság teljesítménybérben dolgozott, elért eredményük 100—120% volt. A Soroksári úton a munkások 75%-a dolgozott normában, 100% körüli teljesítéssel. A kapacitáskihasználás Kőbányán szén- és anyaghiány miatt 20% körül volt, a Soroksári úti telepen 70—80%-ot ért el. A szénhiány miatt nemcsak a műhelyek és irodák voltak fűtetlenek, hanem 1946 decemberében pl. a zománctermelés egy tizedére esett 393 vissza. • A stabilizáció sikerének biztosításához tartozott az a hitelpolitika is, amely a nagybankok helyett szinte egyedül a Nemzeti Bankot tette meg a hitelnyújtás forrásává. Ez a hitelpolitika oda vezetett, hogy a vállalatok - mint a Lampart is — pénzügyi függő450