Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Sárközi Zoltán - Szilágyi Gábor - Gáspár Ferenc: A Fegyvergyár története, 1891-1948 = Geschichte der Waffenfabrik, 1891-1948 375-471

ségbe kerültek az állammal szemben. Ez a függőség a Lampart esetében egyre súlyosabbá vált, 1947 első hónapjaiban a vállalat állandó forgótőke hiánnyal küzdött, amelyen a felvett kölcsönök nem segítettek. 394 1947 első felében a Lampart bevételei 11 millió forintot, kiadásai 18 milliót tettek ki, tehát hat hónap alatt 7 milliós deficit keletkezett. A súlyos deficitre már korábban felfigyelt a vállalat vezetősége és az üzemi bizottság is. Márciusban megindult a vita a vállalat szanálási terve miatt. Az igazgatóság azt javasolta, hogy a Soroksári úti és a törökbálinti telepet zárják be, a termelést a kőbányai régi gyár telepére összpontosítsák. Ez az elképzelés többek között mintegy ezer fő elbocsájtását jelentette volna. Az üzemi bizottság a termelés növeléséért és gazdaságosabbá tételéért, valamint a túlméretezett igazgatóság átszervezéséért harcolt. Az üzemi bizottság ösztönözte az 1947. februárban megalakított Termelési Bizottságot az akkordbérrendszer gyorsabb, teljes bevezetésére, a termelést elősegítő ötletek jutalmazására, a munkaverseny megindítására. Minden eszközzel igyekezett a munkafegyelmet megszilárdítani. Ennek érdekében külön fegyelmi bizottság működött. 1947. június 11-én hattagú tervbizottságot alakítottak a vállalat három éves tervének kidolgozására, amelyhez a tőkés vezetés nem sok segítséget adott. 39s A Lampart helyzete a Hitelbank vezetőit is foglalkoztatta . A Gazdasági Főtanács 1947 tavaszán arra az álláspontra helyezkedett, hogy vagy finanszírozza a MÁH a vállalatot, vagy állami kezelésbe kell venni. 396 A MÁH vezetői ekkor még úgy gondolták, hogy az államosítás fenyegető veszélyét ki tudják kerülni és bizonyos feltételek mellett hajlandónak mutatkoztak vállalni a Lampart finanszírozását. így fő-feltételül a Soroksári úti telep teljes vagy részleges leépítését és vállalatvezetésének megváltoztatását szabták. (A MÁH ekkor elégedetlen volt Ullmann vezérigazgatóval és Matuschek Richárdot kívánta műszaki vezetőnek visszahozni). Az üzemi bizottság nem járult hozzá a munkásság elbocsájtásához és nem volt hajlandó beleegyezni a bank által javasolt személyi változásokba. 1947 augusztusában a Lampart kölcsöntartozásai 13.5 millió forintra, adótartozása 5.2 millió forintra rúgott. A vállalat hitelképessége teljesen kimerült. A Hitelbank is kijelentette: „nem vállaljuk a hitel kezességet, míg a banknak nincs módja a vezetés tekintetében a szükséges intézkedéseket megtenni." Ehhez a feltételhez kötötték a 3 éves terv beruházásainak finanszírozását is. Miután az üzemi bizottság ismételten tiltakozott Matuschek Richárd visszahelyezése ellen, a MÁH kijelentette, hogy a vállalat helyzetéért az üzemi bizottságra hárítja a felelősséget és csak augusztus 31-ig vállalja a hitelekért a kezességet.

397 Az időpont megválasztása nem volt véletlen, mert 1947. augusztus 31-én zajlottak le az országgyűlési választások, amelyhez tőkés körökben messzemenő reményeket fűztek. Ezek a remények nem váltak valóra, az országgyűlési választásokon a szavazók 61%-a a Függetlenségi Front programja, a hároméves terv, a nagybankok államosítása mellett foglalt állást. 1947 november 24-én az országgyűlés törvénybe iktatta a nagybankok állami tulajdonba vételét, amelyre 1948. január elsejével sor is került. Az államosítás a nagybankok érdekköri vállalataira is kiterjedt. A nagybankok államosításáról szóló törvény megalkotása és végrehajtása időt hagyott még bizonyos tőkés manipulációkra is, amelyek a Lampart esetében súlyos prob451