Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Sárközi Zoltán - Szilágyi Gábor - Gáspár Ferenc: A Fegyvergyár története, 1891-1948 = Geschichte der Waffenfabrik, 1891-1948 375-471

szik mielőbb elmenni a gyárból. (Miután a bombatámadásoknál a gyárkerítés jórésze elpusztult, az eltávozás nem okozott különösebb nehézséget — mint ezt szerzőnek a gyár régi munkásai elmondták.) Vonakodnak túlórázni azért is, mert a gyárban való tartózkodást veszélyesebbnek tartják." 32S Július 2-án súlyos légitámadás érte a Soroksári úti telepet. Vasárnap lévén, emberéletben ekkor sem esett kár, de a fegyvergyár teljesen elpusztult, kb. kétezer munkagép vált használhatatlanná. 329 Ez a bombázás olyan csapást jelentett a gyár számára, amelyet már nem tudott kiheverni. Csatay Lajos honvédelmi miniszter 1944. júl. 20-án utasítást adott a fegyvergyártás, elsősorban a géppisztoly gyártás újjáélesztésére. „Elvárom, hogy a helyzetnek megfelelően Cím fenti rendelkezésemet akadályt nem ismerő rámenős szellemben fogja végrehajtani." 330 A légitámadások másik következménye a gyár szét-, illetve kitelepítésének megkezdése volt. Bár ez a gondolat a vállalat vezetőségében már 1943 őszén felmerült, gyakorlati megvalósítására csak a júliusi légitámadások után — Csatay honvédelmi miniszter parancsa alapján — került sor. 331 A kitelepítéssel a gyár teljes dezorganizálásának, vagyona német területre hurcolásának és pusztulásának szomorú korszaka, a vállalat történetének legsötétebb időszaka vette kezdetét. A kitelepítési tervek szerint a Soroksári úti gyárat részben Pápára, részben pedig Losoncra, illetve e terv tárgytalanná válása

332 után Mosonmagyaróvárra akarták telepíteni. 333 A németek és nyilas bérenceik úgy képzelték, hogy Pápán és Magyaróvárott az FFG folytatni tudja a haditermelést. A pápai részlegnek géppisztolyt, puskát és szuronyt kellett volna gyártani. Mint a kitelepülést vezető Bácsi Ferenc főmérnök jelentéseiből kiderült, a kitelepülés júliusi megindulása nem sok eredményt hozott. „A három hónap alatt feladott 53 vagon gépszállítmányból csak 40 érkezett meg, a gépek egy részét nyitott vagonba rakták és megrongálódva kerültek Pápára." Nem kisebb gondot okozott a budapesti munkásság magatartása. „. . . a kb. 100—200 családot kitevő szakmunkás és művezető személyzet több mint 90%-ában csak erőszaknak, munkabehívó jegynek engedve hajlandó települni" — írta ugyancsak Bácsi 1944. december 9-én.

334 Alig értek le a szállítmányok Pápára, közbeszólt a hadihelyzet. 1945 január elején Pápáról az odatelepített gépeket, berendezéseket és anyagokat Szakváry iparügyi miniszter utasítására két, 29 vasúti vagonból álló szerelvényre rakva továbbindították Ausztriába. 33s A gépeket és anyagokat februárban mintegy 60 fő követte a szétlőtt győri, hegyeshalmi pályaudvaron át, bombatámadásoktól veszélyeztetve ugyancsak Ausztriába. 336 A pápai kitelepítéssel párhuzamosan egy másik részleg — élén a gyár vezetőségével — Mosonmagyaróvárra települt át, magával vive a Soroksári úti telep gépparkjának és anyagainak többségét, hogy a géppisztolygyártást folytassa. A budapesti alkalmazottak egy részét —153 főt — a hadiüzemi személyzeti parancsnokság csoportos behívójeggyel „átvezényelte" Magyaróvárra. Az átvezénylés „gyalogmenetben" történt, mert gépkocsi nem állt rendelkezésre. 337 Az ilymódon Magyaróvárra érkezettek számára december 12-én a gyár vezetősége a kiosztásra kerülő zsidó holmik közül igényelt takarókat, téli ruhadarabokat és szőnyegeket, amellyel „a jelenleg földre szórt szalma fekhelyeket kívánjuk a közeli téli időre tekintettel emberségesebbé tenni". 338 Az élelmezési igénylésekből kitünő437