Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Sárközi Zoltán - Szilágyi Gábor - Gáspár Ferenc: A Fegyvergyár története, 1891-1948 = Geschichte der Waffenfabrik, 1891-1948 375-471
A fegyvergyári munkások mozgalmai A Fegyver- és Gépgyár Rt. munkásainak egymást sűrűn követő kisebb-nagyobb harcai fényesen bizonyítják, hogy az egész korszak folyamán aktívan kivették részüket a tőkés társadalom elleni küzdelemből. E sztrájkok és bérmozgalmak részben gyári keretek között maradtak, részben azonban az általános, nagyméretű vasas megmozdulások szervesen kiegészítő részét képezték. Jelen tanulmány csak a nagyobb méretű megmozdulásokat kívánja ismertetni. Az 1922. esztendő mind a vasas szakmában, mind a Fegyvergyárban a nagy megmozdulások éve volt, melyek a rohamos pénzromlás, illetve az árak emelkedését ellensúlyozni képtelen alacsony bérjavítások következtében robbantak ki. A legjelentősebb fegyvergyári mozgalmat 19 esztergályos és gépmunkás június 14-i munkabeszüntetése indította meg, de rövidesen csatlakoztak hozzájuk az idomszerészek is. A sztrájk kirobbanása a már vázolt gazdasági helyzeten túlmenően a bérharcot vezető gyári bizalmiak feketelistára történt helyezése, elbocsájtása miatt következett be. Az idomszerészek leállását a gyár vezetősége kíméletlen módon torolta meg: a teljes 1200 főnyi munkásgárdát július 8-án kizárta az üzemből. 196 Erre az időre a vállalat munkásságának harca már a nagy vasas megmozdulás kiegészítő részévé vált, melyben a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének kötelékébe tartozó 75 gyár kb 41.000 főnyi, valamint 29 kisebb üzem mintegy 1.500 főnyi munkása vett részt. 197 A kizárt fegyvergyári munkásság ügyében a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete 1922. július 29-én értekezletet hívott össze, ahol a vasas szakszervezet, a gyárvezetőség, valamint a munkásság képviselői között folyt le a megbeszélés. Az igazgatóság az idomszerészek bérkövetelése ügyében hajlandó volt engedményeket tenni, de a többi munkások 30—50%-os fizetésjavításra vonatkozó kérelmét mereven elutasította, még 10%-os emelésre sem mutatkozott késznek. A két nappal később megtartott újabb tárgyalás sem eredményezett közeledést a felek álláspontjai között, ezért a további megbeszéléseket beszüntették. 198 A nagy fegyvergyári megmozdulás csak egy hónappal később, augusztus 30-án, az általános vasas sztrájkkal egyidőben fejeződött be. Ezen a napon a gyár 1200 főnyi munkássága 70 ember kivételével — akik ígéretet kaptak arra, hogy egy későbbi időpontban újra elfoglalhatják helyüket — ismét felvette a munkát. 199 A vasasok közös harca, melyben a gyár munkásai jelentős szerepet játszottak, eredményesen zárult: 40%-os béremelést sikerült kiharcolniuk. Az 1923. esztendő az előzőhöz hasonlóan a rendkívül aktív harc éve volt. Míg az 1922. évi bérmozgalmak csak a fokozódó drágulás ellensúlyozását célozták, addig 1923ban a munkásság az 1919 után végrehajtott 50%-os bércsökkentések felszámolásáért, az értékálló munkabérek bevezetéséért vette fel a küzdelmet. A tőkések ismét elkeseredett ellenállással védték profitjukat. Nemcsak az értékálló munkabérek megadását tagadták meg, hanem az áremelkedéssel arányos bérjavítások elöl is elzárkóztak. Visszautasító magatartásukra kb. 5.000 vasipari munkás sztrájkja adta meg a választ. A tőke a megszokott módon reagált: 1923. február 23-án mintegy 50—55 ezer vasipari munkást bocsájtottak el. 200 A még nem tapasztalt méretű kizárás, mely a Vasmüvek Egyesületé404
