Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Sárközi Zoltán - Szilágyi Gábor - Gáspár Ferenc: A Fegyvergyár története, 1891-1948 = Geschichte der Waffenfabrik, 1891-1948 375-471

nek kötelékébe tartozó valamennyi gyár — köztük a Fegyvergyár — munkásságát sújtotta, több, mint egy hónapig tartott, és csak március 26-án ért véget

20 l 1924 elején ismét harcban találjuk a gyár munkásait. Az igazgatóság február 18-án 900 embert zárt ki az üzemből, mert béremelésre vonatkozó kérelmük elutasítása miatt beszüntették a munkát. Az összecsapásból ismét az állhatatosan küzdő munkásság került ki győztesen. Általában 5%-os, egyes csoportok azonban ennél magasabb javítással kezdhették meg március 3-án a munkát. 202 Az 1927. év ismét nagy, általános vasas mozgalmak jegyében telt el. Már az év elején sorban robbantak ki az egyes gyárakban a kisebb összecsapások, melyek július-augusztus hónapokban több hétig tartó, kb. 15.000 munkásra kiterjedő általános sztrájkban csúcsosodtak ki.

203 A fegyvergyári munkások bérmozgalmai kezdetben még nem váltak a tömegmozgalom alkotórészeivé, de augusztusban már szervesen kapcsolódtak a tömeges vasas munkabeszüntetésekhez. A kb. 15.000 főre tehető munkásseregben a Ganz-, EMAG-, Weiss Manfréd-, Schlick-gyári dolgozókkal együtt küzdött a bérek javításáért 400 fegyvergyári munkás is. A tömegmozgalom e fellendülését a Vasművek Egyesületének merev álláspontja váltotta ki, mely szerint csak minimális és nem is minden dolgozóra egyaránt érvényes béremelést volt hajlandó engedélyezni. A szervezetten fellépő munkásság azonban arra kényszerítette a tőkés érdekképviseleti szerv vezetőit, hogy eredeti elképzeléseiket feladva, engedményeket tegyenek. A részleges eredmények birtokában augusztus 30-án megkezdték a termelést a vállalat dolgozói is. 204 1929. március 21-én közösen léptek fel a Vasművek Egyesületének kötelékébe tartozó gyárak öntödéinek munkásai. Mozgalmukat az akkordbérek (teljesítmény v. darabbérek) kíméletlen megállapítása, a selejtmunka bérből történő levonása váltotta ki. Ezt a megmozdulást nem a résztvevők száma, hanem az időpont tette a tőkések számára ijesztővé. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 10. évfordulóján bekövetkezett munkabeszüntetést burkolt és fenyegető előjelnek tekintették, célzatos politikai lépésnek minősítették, ezért az ügy kivizsgálását kérték a rendőrségtől. A vizsgálat csak a mozgalom gazdasági okait tudta kimutatni, ennek ellenére a Vasművek Egyesületének vezetősége gyorsan beleegyezett a munkásokkal megindítandó tárgyalásokba, melyek a dolgozók számára eredményesen végződtek.

205 1929 után hosszú szünet következett be az addig rendkívül intenzív fegyvergyári munkásmozgalomban. Ez nem a munkások harci szellemének lanyhulását, a tőkés társadalommal való megalkuvását tükrözte, csupán a válság körülményeihez történő ideiglenes alkalmazkodást jelentette. A munkabeszüntetés alkalmazása olyan időszakban, amikor a munkanélküliek tömege szinte kínálta a sztrájktörőket, mondhatni eleve sikertelenségre kárhoztatta volna a nyílt megmozdulásokat. E taktikai megfontoláson kívül természetesen szerepet játszott a válság teremtette létbizonytalanság, a munkanélküliségtől való félelem is. Az 1920 utáni intenzív fegyvergyári megmozdulások a szervezett munkások nagy létszámát, befolyását, eredményes szervezőtevékenységét tanúsítják. Tudjuk, hogy már 1927-ben is ők tették ki a vállalati munkáslétszám többségét, 1929. december 31-én pedig az 531 főből 307 fő, tehát az összmunkásság 57.82%-a volt szervezett dolgozó.

206 Társaik 405