Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Sárközi Zoltán - Szilágyi Gábor - Gáspár Ferenc: A Fegyvergyár története, 1891-1948 = Geschichte der Waffenfabrik, 1891-1948 375-471
A nyilvános jelentésekben propagált rendkívül kedvező eredmények, a foglalkoztatottságnak még a válság időszakában is megfelelő alakulása azonban nem magyarázható e termékek kiváló minőségével, az irántuk megnyilvánuló élénk kereslettel. Az történt tehát, hogy a hadsereg részére történő — de be nem vallható - szállítások eredményeit, az így nyert jó foglalkoztatottságot a békecikkekre hárították át. Az olyannyira hangsúlyozott béketermelés tehát nem szolgált más célt, mint a fegyvergyártó termelő képességátmentését, a haditermelés el ködösítését. A Magyar Általános Hitelbank előbb említett jelentéséből l79 arra is fény derül, hogy 1925—1932 között a polgári és hadiszállítások aránya a következőképpen alakult: Év Polgári Honvédségi Év Polgári Honvédségi százalék aránya százalék aránya 1925. 33.68 66.32 1929. 10.00 90.00 1926. 35.21 64.79 1930. 19.62 80.38 1927. 18.32 81.68 1931. 9.32 90.68 1928. 20.86 79.14 1932. 9.67 90.33 A 8 esztendő összesített adatai alapján teljes joggal állapíthatjuk meg, hogy a Fegyvergyár az első világháború befejezése után is a hadikincstár szállítója maradt, létét szinte kizárólag annak köszönhette. Az 1925—1932. évek közötti 38.617.000 P-s összforgalmából 31.771.000 P-t, azaz 82.27%-ot tettek ki a hadiszállítások. Különösen 1929-től kezdve vált nyomasztóvá ez az egyoldalúság, mely az egyéb fogyasztópiacok mondhatni teljes hiánya következtében azzal fenyegetett, hogy a hadikincstár rendeléseinek elmaradása esetén a gyár bezárhatja kapuit. A katonai kincstár 1933-tól kezdve valóban erősen redukálta a Fegyvergyárnak kiadott rendeléseket. A döntés meghozatalában — a válság nyomán bekövetkezett súlyos anyagi helyzeten túlmenően — nem csekély szerepet játszottak a vállalat magas árai, melyek a Honvédelmi Minisztérium szerint aránytalanul magas nyereséghez juttatták a részvényeseket. A katonai vezetőkben kezdetben felmerült ugyan a gondolat, hogy a megrendelések csökkentése a gyár üzemének redukciójához, vagy esetleg teljes beszüntetéséhez is vezethet, de végül arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a Fegyvergyár a részére még két évig fizetendő havi 200.000 P-ből, továbbá a már elért nyereségekből fedezheti a munkabéreket, elkerülheti a munkáselbocsájtásokat. 180 A rendelések valóban csak arra voltak elegendők, hogy a Fegyvergyár a bukást elkerülje. Az 1933 elején vállalatba adott 100.000 db 95.M. puskából 1934 végéig mindössze 86.000 db érkezett be, javításuk erre az időpontra csaknem teljesen be is fejeződött. Novemberben már olyan nagy volt a munkahiány, hogy a munkások részbeni elbocsájtása elkerülhetetlennek látszott, ha a kilátásba helyezett kb. 25.000 db levágott csövű, javításra szoruló puskát haladéktalanul meg nem kapják. 181 Erősen visszaesett 1933—1934ben a 7/12.M. jelű géppuskák és a F ÉG jelű leventepuskák gyártása és forgalma is. Ez utóbbiból még 1935 januárjában is kb. 7.000 db gyártása volt hátra, 1926-tól 1934-ig tehát hozzávetőlegesen 23.000 db készült el. 182 399
